A napokban érdekes hír jelent meg egy folyóiratunkban az észak-koreai válsággal kapcsolatban. A szerző arról írt, hogy a koldus, szegény Észak-Korea még ma is tartozik több volt szocialista országnak, így Csehországnak és Magyarországnak is pénzzel. Az észak-koreaiak a szerző szerint a csehek felé fennálló tartozásukat húsz tonna ginzeng gyökér átadásával szerették volna kiegyenlíteni, amit „természetesen” a cseh kormány nem fogadott el (nekünk már semmit nem ajánlottak, csak azt, hogy engedjük el az adósságot).

Mielőtt rátérnénk a koreai ajánlatra, egy rövid kitérőt tegyünk a világirodalomban is. Arszenyev, aki a Derszu Uzala c. útinaplóját írta és amiből Kuroszava a világ egyik legjobb filmjét készítette el, 1975-ben egy expedíció révén a koreai-kínai határhoz közelebb eső tajgát térképezte fel az 1900-as évek elején. A tajgában találkozott az öreg Gold (más néven manájok) vadásszal, Derszu Uzalával, akinek a segítségével az expedíció számtalan bajtól menekült meg és a két ember közt mély barátság is kialakult. 

A második nagy expedíció vége felé azonban kiderül, hogy az öreg Gold (mandzsu tunguz népcsoport) vadász szeme megromlott, már nem tud pontosan lőni. Ez a tajgában élet-halál kérdése, tudták ezt jól mindketten. Ekkor Arszenyev felajánlja neki, hogy jöjjön hozzá lakni élete hátralevő részében Habarovszkba. Az öreg Gold vadász ezt elfogadja, de előtte szóbeli végrendeletet tesz. Innen szó szerint: „Elmondta, hogy fiatal korában megtanulta egy öreg kínaitól, hogyan találhat ginzeng-gyökeret. Ő soha nem adott el ginzeng gyökeret, hanem élő állapotban vitte át a Liefu felső szakaszához, és ott elültette. Utoljára 15 éve járt ezen a ginzeng telepen. A gyökerek mind szépen nőttek: összesen huszonkét növény volt ott akkor…Ez mind a tied!” - fejezte be hosszú beszédét. Arszenyev ezt nem akarta elfogadni, de az öreg ragaszkodott hozzá.

Szóval mennyit is ér húsz tonna ginzeng? 

A Panax ginseng a borostyán félék családjába tartozó növény. A gazdasági lap szerzője szerint Koreában „csak úgy vadon” terem. Koreában és Kínában évezredek óta ismert és használt gyógynövény. A nyugati orvoslás alig pár évtizede ismeri, de nagyon nem használja.

A legenda szerint a Gyémánt hegy királya, amikor már haldoklott, egy öregember tanácsára nyerte vissza az egészségét a ginzeng teától, és élt még nagyon hosszú ideig egészségben ezután. A gyökér koreai neve Inszam. 

Ma kiváló tonizáló, erősítő szernek tartjuk, ami csökkenti a vérnyomást, a vércukrot és javítja a belső elválasztású mirigyek funkcióját (jótékonyan hat a hormonális rendszerünkre). Nagy hatású, tehát nem lehet korlátozás nélkül fogyasztani, de idős korban vagy hosszú betegség után segít visszanyerni a vitalitást. A teakúra maximum egy hetes lehet és elegendő kéthavonta egyszer ismételni. Az étvágyat is javítja, elősegíti a jó emésztést is. Ma az ilyen növényeket adaptogén hatású növényeknek nevezzük. Gyógyhatása csak a gyökérnek van. Sok fitoösztrogént tartalmaz és az agyalapi mirigy működését stimulálja (az endokrin rendszer karmestere). Rákbetegeknél a kemoterápiát kísérő krónikus fáradtság szindróma kialakulását meg lehet vele előzni (emlőrákban nem ajánlott a magas fitoösztrogén tartalma miatt!).

Túladagolása szapora szívverést, remegést, émelygést, nyugtalanságot okozhat. A szibériai ginzenget négy formában hasznosítjuk: a vörös, a fehér, a sárga (nap) és a friss gyökér felhasználásával. A friss gyökér a koreai csirkeleves nélkülözhetetlen része. A vörös ginzeng a legdrágább, mert ebben van a legtöbb hatóanyag. Ezt csak teának készítik el. A Távol-Keleten nagyon hatásos potencia növelőnek tartják. Hőkezeléssel alakul ki a fehér ginzengből a vörös változat, és a sárga változata is egy kíméletes hőkezelés eredménye. Ez utóbbinak a memóriajavító hatását dél-koreai kutatók jól dokumentált kutatásai támasztják alá. Ma már léteznek ginzeng ültetvények az USA-ban is, de a koreai, szibériai ginzeng vadon termő változata a legértékesebb. Szóval tényleg olyan megmosolyogtató a húsztonnás ajánlat? 

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!