A nehézvíz, mert erről beszélünk, abban különbözik a normális vízmolekulától, hogy az oxigén nehéz hidrogén molekulákkal kapcsolódik össze. A nehéz hidrogén protont, neutront és egy elektront tartalmaz és deutériumnak nevezzük, míg a „normális” hidrogén atom csupán egy protonból és egy elektronból áll.
Ezek igen ritka kombinációk, viszont az tény, hogy minden pohár vízben, amit megiszunk, minden 6500. vízmolekula nehézvíz, tehát nehéz hidrogént tartalmazó deutérium és oxigén alkotta vízmolekulát tartalmaz.

A sejteknek valóban nagyon nem mindegy, hogy milyen vizes környezetben élnek. A nehézvíz nem radioaktív, tehát semmiféle sugárzást nem bocsájt ki a molekula magából, mégis komoly sejtkárosító hatása van.
Az élő sejtekben alapvető fontosságú a hidrogén atomok közti kémia kötések jelenléte (hidrogén hidak), amik a nehéz hidrogénnel nem alakulnak ki. Ezért a nehézvízzel öntözött növények nem csíráznak ki soha, megakadályozza a sejtek osztódását az állati szövetekben is. Ha a test víztartalmának 25%-a nehézvíz lenne, ez sterilitást okozhatna. Ha a kísérleti állatok csak nehézvizet isznak és a vízkészletük 50%-át eléri ennek a mennyisége, akkor az biztosan a kísérleti egyed halálát okozza (a csontvelő működése leáll, a bélbolyhok elhalnak, a haj kihullik és a halál pont olyan körülmények között következik be, mintha halálos dózisú radioaktív sugárzás érte volna az egyedet, pedig nem sugároz a nehéz víz!).
Normálisan egy átlagos emberben kb. 5 g nehézvíz van. A nehézvíz eme mennyiségéhez a szervezetünk csak úgy hozzászokhatott, mint a környezetből érkező háttérsugárzáshoz, de mai tudásunk szerint megállapítható, a nehézvíz nem kívánatos, nélküle biztosan egészségesebben élhetnénk.
A deutérium mentes víz tehát biztosan nem árt a szervezetnek, de gyógyhatása még nem bizonyított.
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!