A deutérium mentes víz

A nehézvíznek is két formáját különböztethetjük meg. Az egyikben csak az egyik hidrogén atom nehéz, míg a másik „normális”. A másik lehetőség az, amikor mindkét hidrogén atom nehéz (mondhatnánk, még nehezebb víz) és akkor még nem vettük számításba az oxigén izotópjait. Van az oxigénnek is nehezebb  izotópja,  pl. az O17 és az O18, ezek egy, ill. két plusz neutront tartalmaznak, és ha ezek a nehéz hidrogénnel egyesülnek, akkor még  annál is nehezebb nehézvíz keletkezik.
 
Ezek igen ritka kombinációk, viszont az tény, hogy minden pohár vízben, amit megiszunk, minden 6500. vízmolekula nehézvíz, tehát nehéz hidrogént tartalmazó deutérium és oxigén alkotta vízmolekulát tartalmaz.

A sejteknek valóban nagyon nem mindegy, hogy milyen vizes környezetben élnek. A nehézvíz nem radioaktív, tehát semmiféle sugárzást nem bocsájt ki a molekula magából, mégis komoly sejtkárosító hatása van.
 
Az élő sejtekben alapvető fontosságú a hidrogén atomok közti kémia kötések jelenléte (hidrogén hidak), amik a nehéz hidrogénnel nem alakulnak ki. Ezért  a nehézvízzel öntözött növények nem csíráznak ki soha, megakadályozza a sejtek osztódását az állati szövetekben is. Ha a  test víztartalmának 25%-a nehézvíz lenne, ez sterilitást okozhatna. Ha a kísérleti állatok csak nehézvizet isznak és a vízkészletük 50%-át eléri ennek a mennyisége, akkor az biztosan a kísérleti egyed halálát okozza (a csontvelő működése leáll, a bélbolyhok elhalnak, a haj kihullik és a halál pont olyan körülmények között következik be, mintha halálos dózisú radioaktív sugárzás érte volna az egyedet, pedig nem sugároz a nehéz víz!).

Normálisan egy átlagos emberben kb. 5 g nehézvíz van. A nehézvíz eme mennyiségéhez a szervezetünk csak úgy hozzászokhatott, mint a környezetből érkező háttérsugárzáshoz, de mai tudásunk szerint megállapítható, a nehézvíz nem kívánatos, nélküle biztosan egészségesebben élhetnénk.
 
A deutérium mentes víz tehát biztosan nem árt a szervezetnek, de gyógyhatása még nem bizonyított.