1972-ig Finnországban a 65 év alatti férfiak szívkoszorúér betegség miatti halálozása rémisztő méreteket öltött. Még a magyarországi adatoknál is rosszabb volt. Akkoriban a finnek évente fejenként 18 kg vajat fogyasztottak, sok vörös húst és zsíros tejet ittak. Az ekkor elindult Észak-Karéliai Projekt az embereknek részletesen elmagyarázta, hogy miként alakítsák át étkezésüket és ebben minden segítséget megadott nekik. Ennek eredményeképpen a vajfogyasztásuk 2005-ben 3kg/év mennyiségre csökkent, a telített zsírsavak bevitele 23%-ról 12%-ra mérséklődött, de ezzel egy időben omega-3 zsírsav fogyasztásuk jelentős mértékben megnövekedett. Az eredmények magukért beszéltek. 

1996-ban a program eredményeképpen az infarktus okozta halálozás a felére lecsökkent. Ezt követően a finnek a programot nem abbahagyták, hanem az egész országra kiterjesztették.

2008-ig a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozás 65%-kal csökkent, majd 2008-tól napjainkig a csökkenés tovább folytatódott. Mintegy lefeleződött a coronaria betegségek okozta halálozás gyakorisága az utóbbi 5 évben.

Tehát mindent egybevetve 85%-kal sikerült csökkenteniük a szív- és keringési rendszer betegségei nyomán kialakult halálozást. 

Az utóbbi tíz évben a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozás nálunk is csökkent, de csak 28%-kal. 

Mit jelent ez a gyakorlatban? 

Azt, hogy egy finn férfi születéskor várható átlagos élettartalma ma 77 év, nálunk 69 év, míg egy finn nő 84 évre számíthat, míg hazánkban a hölgyeknél ez az érték 77 év (a magyar orvosok ebből még vegyenek le átlagban 6 évet!).

Életünk tehát rövidebb, de legalább jól élünk - mondhatnánk, ha igaz volna. De a valóság ezzel szemben az, hogy míg nálunk a legtöbb ember kb. 50 éves koráig számíthat arra, hogy életét égészségben éli le, addig a finneknél ez 58 évet jelent.
      
Tehát rövidebb ideig élünk, mint ők és a rövidebb életen belül is egészségben töltött éveink száma is majd tíz évvel kevesebb.

A zsiradék fogyasztásunk most is nagyon magas, 145g/nap, ami számottevően nem csökkent. A finneknél az eltelt időszakban a lakosság koleszterin szintje átlagosan 15%-kal csökkent, nálunk alig változott.
 
Génjeink igen hasonlóak, hiszen kb. 3-4 ezer éve annak, hogy elődeink még az Uráltól keletre együtt élték mindennapjaikat. Finnország a második világháború után éppen olyan szegény volt, mint Magyarország. És ma?

Amíg Magyarországon 2,5 millió embert érint a magas vérnyomás, a lakosságunk fele szív- és érrendszeri betegség következtében hal meg, só fogyasztásunk 18g/nap az ajánlott 5g/nap helyett, addig nem lehet esélyünk felvenni velük a versenyt. Napi 5g só csökkentés az agyvérzések számát 23%-kal csökkentené!

Vannak a telített zsírsavaknál is károsabb zsírsavak, ezek a transz zsírsavak. A transz zsírsavak telítetlen zsírsavak, amelyeket az élelmiszeripar állít elő az olajok hidrogénezése révén. Ez teszi lehetővé azt, hogy az ipari sütőolajak többször is felhasználhatók legyenek. Amikor lángost esznek nyáron vagy a pecsenyesütő előtt sorban állnak, gondoljanak erre. Napi 4g transzzsírsav 25%-kal növeli meg az infarktus okozta halálozást! Kb. 4g-ot fogyasztunk belőle átlagosan, bár a kívánatos mennyiség 0g lenne.

A D vitamin hiány nálunk népbetegség. A táplálékkal elfogyasztott napi mennyisége kb. 70IU, pedig télen napi 800 IU kellene, míg nyáron minimum 400 IU. Több, mint 25 ezer ember vizsgálata alapján igazolták, hogy 8 év elteltével a rákos daganatok előfordulása 1/3-ára csökkent a normális D vitamin szintű csoportban a kontrollcsoport tagjaihoz képest. Megjegyzem, az EU-ban nálunk halnak meg lakosság arányosan a legtöbben vastagbélrákban, végbélrákban, a másodikak vagyunk a tüdőrák halálozásban. 

Egy olasz magyar közös tanulmány azt állítja, hogy ha normalizálnánk hazánkban a lakosság D vitaminnal való ellátottságát, ez évente 1,5 milliárd euró megtakarítást eredményezne az egészségügyi kasszának, amit másra fordíthatnánk.
 
Ahogy a Green Peace -től tanultuk: „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan". Csak rajtunk múlik!

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!