Egy ember nagysága gyakran azzal is mérhető, hogy tévedései hány évig tartják  fel a tudomány fejlődését. Hamilton 1966-ban azt állította, hogy az öregedés a természetes kiválasztódás nélkülözhetetlen része, és ez az állítása 50 évig dogmává merevedett.

Pedig az a tény, hogy a reproduktív kor után mennyit élünk, evolúciós szempontból teljesen közömbös. Egyébként is a folyamat visszahat a reprodukcióra és jól megfigyelhető, hogy azokban az országokban, ahol az emberek hosszú és egészséges életre számíthatnak, az esetek túlnyomó többségében a reprodukciós ráta alacsony, vagy akár negatív értéket is mutathat. Mert az ember nem fajként, hanem egyénként, individuumként éli meg a saját életét. És ez jól is van így, bármit is állítsanak a különböző kormányok.
 
Meggyőződésünk, hogy az emberi életkor, bár korlát nélkül nem tágítható, de semmiképpen nincs évre pontosan és genetikusan determinálva. Sokkal tovább élhetnénk egészségben, mint ma azt gondoljuk.

A huszadik században röpke száz év alatt a férfi és női lakosság várható átlagos élettartama megduplázódott.

A gének vonatkozásába száz év egy másodpercet sem jelent, tehát a kutya nem itt van elásva. Száz évvel ezelőtt is élhettek volna olyan sokáig az emberek, mint manapság, ha a külső feltételeik olyanok lettek volna. És most nem az orvostudományra gondolok, melynek minden nagyszerű eredménye ebben a folyamatban max. 17% erejéig játszott csak szerepet. walking11.jpg

De az egészségtudatos életmód, a sok és változatos zöldségfogyasztás, a halolajok, a jó minőségű étrend-kiegészítők, a rendszeres mozgás, a tiszta víz, a jó levegő azok a tényezők, amik számítanak.

Ausztrál kutatók nemrégiben kimutatták, hogy "a halál 3 mérföld per óra sebességgel közelít mindenkihez".

A nevezetes kísérlet arról szólt, hogy csak egy tényezőt vizsgáltak a betegekben, azt, hogy egy óra alatt hány mérföldet tudnak gyalogolni. Abban a csoportban, ahol ez az érték 5 vagy több mérföldnek adódott, a halálozás öt év elteltével nulla % volt, míg azoknál, akik egy óra alatt három mérföldnél kevesebbre voltak csak képesek, öt év elteltével a megfigyeltek több mint fele már meghalt. Konklúziójuk az volt, „lépjünk el minden nap a halál elől, mert a kaszás igen lassan jár”. 
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!