Egy ember nagysága gyakran azzal is mérhető, hogy tévedései hány évig tartják fel a tudomány fejlődését. Hamilton 1966-ban azt állította, hogy az öregedés a természetes kiválasztódás nélkülözhetetlen része, és ez az állítása 50 évig dogmává merevedett.
Meggyőződésünk, hogy az emberi életkor, bár korlát nélkül nem tágítható, de semmiképpen nincs évre pontosan és genetikusan determinálva. Sokkal tovább élhetnénk egészségben, mint ma azt gondoljuk.
A huszadik században röpke száz év alatt a férfi és női lakosság várható átlagos élettartama megduplázódott.
A gének vonatkozásába száz év egy másodpercet sem jelent, tehát a kutya nem itt van elásva. Száz évvel ezelőtt is élhettek volna olyan sokáig az emberek, mint manapság, ha a külső feltételeik olyanok lettek volna. És most nem az orvostudományra gondolok, melynek minden nagyszerű eredménye ebben a folyamatban max. 17% erejéig játszott csak szerepet.

De az egészségtudatos életmód, a sok és változatos zöldségfogyasztás, a halolajok, a jó minőségű étrend-kiegészítők, a rendszeres mozgás, a tiszta víz, a jó levegő azok a tényezők, amik számítanak.
Ausztrál kutatók nemrégiben kimutatták, hogy "a halál 3 mérföld per óra sebességgel közelít mindenkihez".
A nevezetes kísérlet arról szólt, hogy csak egy tényezőt vizsgáltak a betegekben, azt, hogy egy óra alatt hány mérföldet tudnak gyalogolni. Abban a csoportban, ahol ez az érték 5 vagy több mérföldnek adódott, a halálozás öt év elteltével nulla % volt, míg azoknál, akik egy óra alatt három mérföldnél kevesebbre voltak csak képesek, öt év elteltével a megfigyeltek több mint fele már meghalt. Konklúziójuk az volt, „lépjünk el minden nap a halál elől, mert a kaszás igen lassan jár”.
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!