Minden sejtünk tartalmaz koleszterint, mert nélkülözhetetlen a sejtmembrán kialakításához és minden sejtünk képes a koleszterin szintézisére is. Ha azonban a táplálékkal kellő mennyiségű koleszterint veszünk magunkhoz, akkor a sejtek leállítják saját koleszterin szintézisüket, kivéve a májat, a bélhámsejteket és a bőr sejtjeit. Ezek akkor is termelnek tovább koleszterint, ha egyébként a táplálékkal elegendő koleszterin jut be a szervezetbe.

A táplálékkal bevitt koleszterin egyébként átlagosan 20%-át adja a szervezetünkben lévő koleszterinnek, míg a fennmaradó 80%-ot a saját sejtjeink szintetizálják.

A koleszterinből képződnek az élethez nélkülözhetetlen szteroid hormonok, a D vitamin alapváza is. Mint láttuk, a koleszterin szintézisére minden sejtünk képes, azonban a feleslegesség váló koleszterint egyetlen egy sejtünk sem képes elbontani.

Az egyetlen lehetőség, hogy megszabaduljunk a koleszterin feleslegünktől a májon át történő epesavak formájában való kiválasztás, illetve az epével történő  koleszterein kiválasztás. A felesleges koleszterin kb. 20-30%-a alakul át epesavakká, míg a kb. 70% átalakulás nélkül kiürül az epével.koleszterin_6.jpg

A koleszterin epesavakká történő átalakítása bonyolult folyamat és legalább két enzimatikus útvonalat ismerünk. Ha itt valami hiba történik és pl. az epesav szintézis megakad (pl. dihidrokoleszterin szinten), akkor az imént említett anyag felhalmozódhat az agyban és 25-30 éves kortól súlyos károsodásokat okozhat a központi idegrendszerben, ha idejében nem veszik észre ezt a rendellenességet. Ha észlelik a hibát, akkor éppen epesavak adásával (kenodezoxikolsav, ursodesoxikolsav) ez az útvonal leállítható, tehát az agy károsodása így nem fog bekövetkezni a későbbiek során.

Ha az epesavak szintézise valamilyen okból csökken és a koleszterin nagy része direkt formában választódik ki az epével, akkor jelentős mértékben megnő az epekőképződés veszélye. Az így keletkező koleszterin kövek, ha még nem nagyok, akkor epesavak egy-két éven át tartó, tartós szájon át történő adásával feloldhatók. Persze ez csak egy lehetséges, de nem kizárólagos módja az epekövek képződésének. Az epekövek egy része nem koleszterin kő, hanem bilirubin kő vagy akár a kettő változó arányú keveréke is lehet. Ezért meglehetősen hibás elképzelésnek tűnik az a korábbi nézet, miszerint  a magas koleszterin tartalmú táplálékok fogyasztása vezet az epekövesség kialakulásához.

Sokkal fontosabbnak tűnik a relatíve csökkent mennyiségű epesavak termelődése.

Az epével a bélbe került koleszterin és epesavak egy része azonban a bélből újra képes felszívódni (enterohepatikus keringés), ami a képet még bonyolultabbá teszi.

Azt mondják, az epekő betegség civilizációs betegség, de ez nem igaz. Több ezer éves irodalma is van az epekő betegségnek. Az állatvilágban az epekövesség szinte biztosan az egyed pusztulását okozza hosszabb-rövidebb időn belül és valóban, az állatvilágban az epekő betegség nagyon ritka.

Az epekő betegség gyakorisága és a magas koleszterinszint közt sincs semmilyen szoros összefüggés. Az epehajtó teakeverékek képesek az epehólyag összehúzódását kiváltani, ezáltal megszűntetni az epehólyagban a pangást, ami szintén kedvez a kőképződésnek, de nem képesek az epesavak mennyiségét megnövelni.

Ezt a régi kínai orvosok jól tudták, ezért alkalmazták a medveepét  az epekőbetegségek gyógyítására. Sajnos ma sem ismerünk ennél hatékonyabb gyógymódot. Ma már nem pusztítják el a medvét, hanem fogságban tartják és az epevezetékét kivezetik a hasfalon keresztül egy műtét segítségével és így nyerik a  medveepét. Nagyon sok országban az így nyert medveepét nem engedik forgalomba kerülni. A kenodezoxikólsav majdnem olyan jó mint a medveepe és ezt szintetikusan is elő tudjuk állítani. Az epehajtó teakeverékek módjával hasznosak lehetnek. A leggyakrabban előforduló összetevők: rebarbara, édesgyökér, benedekfű, borsosmenta, bengekéreg, citromfű, borókabogyó, cickafarkfű, pemetefű, konyhakömény különböző arányú keverékeit tartalmazza.
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!