2013-tól Magyarország is teljes jogú tagjává vált az Eurotransplant alkotta országok szövetségének. Ezáltal sokkal nagyobb lehetőség nyílt a magyar betegek számára, hogy az áhított szervhez még időben hozzájuthassanak.

A szervátültetések száma világszerte dinamikusan növekszik, mivel a műtéti technikák egyre jobbak és egyre hatékonyabb gyógyszereink vannak a kilökődési reakciók gátlására és egyre többen fogadják azt el, hogy „odaát” nincs szükségük a szerveikre, és ha már valóban nincs segítség, az itt hagyott ép szervekkel mások életét még meg lehet menteni. Nem könnyű dolog ez, ezért lazításképpen elmondanám Ramirez doktor történetét.
 
Ő 1919-ben egy kiváló belgyógyász volt, aki  New York-ban, a Central park mellett praktizált egy tágas, nagy rendelőben. Jó hírű orvos volt, ezért sok tehetős paciens látogatta a rendelőjét. Az egyik közülük vészes vérszegénységben (anaemia perniciosa) szenvedett.

Akkor még nem ismerték a B12 vitamint, így a betegséget csak egy módon tudták kezelni, mégpedig úgy, hogy a beteg időről-időre vérátömlesztésre szorult. A beteg a vérátömlesztés után többnyire a saját lábán sétált haza, keresztülvágva a Central parkon, mivel a park túloldalán lakott.
 
Ha azonban esett az eső, vagy hideg, kellemetlen idő volt, akkor fiákert fogadott és azzal ment haza. Mivel sokszor visszajárt a vérátömlesztésekre, egy idő után arra panaszkodott Ramirez doktornak, hogy néha  a vérátömlesztések után fulladást, kínzó köhögést tapasztal, ami pár órán belül magától elmúlik. A kitűnő megfigyelő Ramirez doktor idővel rájött arra, hogy ezek a tünetek csak akkor jelentkeznek a paciensénél, ha fiákerrel ment haza. Amikor gyalogosan tért haza, soha nem voltak ilyen tünetei.

A probléma oka tehát a fiáker,  pontosabban az azt húzó ló, illetve annak is a szőre. A páciens a lószőr allergia tüneteit produkálta. Igen ám, csakhogy a beteg elmondása szerint a vérátömlesztések megkezdése  előtt ő soha nem volt allergiás a lovakra. Akkoriban  a vérátömlesztés is nagyon új eljárásnak számított, így pl. az az ember, akinek a vérét időről időre megkapta Ramirez doktor betege, mindig ugyan az a személy (donor) volt. Ramirez doktor kiderítette, hogy ez az ember viszont már kisgyermek kora óta lószőr allergiában szenved.

A vér transzfúzió is szervátültetésnek minősül klasszikus értelemben, így Ramirez doktor volt az első a világon, aki bebizonyította, hogy „szervátültetéssel” az allergia is átültethető. Azóta márt számtalan közlemény jelent meg  máj, vese, szív, csontvelő, stb. átültetést követően olyan betegekről, akik allergiássá váltak valamilyen ételre vagy italra, amire ők maguk korábban nem voltak allergiásak, de az átültetett szerv korábbi tulajdonosa igen.

Ma már a vészes vérszegénységet B12 vitamin adásával gyógyíthatjuk eredményesen és nincs szükségük a betegeknek vérátömlesztésre. Az lenne az igazi, ha a többi betegség vonatkozásában sem lenne szükség szervátültetésre, de a tudomány mai állása szerint még nagyon sokáig nem mondhatunk le erről a gyógymódról. 

De egyszer eljön majd az az idő, amikor már nem lesz szükség erre a beavatkozásra, ugyanúgy, ahogy eljött ez az idő már sok évtizeddel ezelőtt a vészes vérszegénységben szenvedő betegek számára.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!