Az ember evolúciós fejlődése során sokkal többet éhezett, mint amennyi időt jóllakottan pihenhetett. A mindennapi táplálék megszerzése fárasztó, sok fizikai mozgást igénylő folyamat volt (halászat, vadászat, gyűjtögetés), lakhelye az év nagy részében hideg volt és ruházata sem volt „tökéletes”.

Azok maradtak tehát életben, akik a táplálékot nagyon jó hatásfokkal tudták hasznosítani, thrifty, azaz takarékos génekkel rendelkeztek, míg a többiek belepusztultak az éhezésbe.

Mi valamennyien ezeknek a túlélőknek az utódai vagyunk. Genetikai állományunk az elmúlt néhány tízezer évben sokat nem változott, de annál inkább az életmódunk. A ma embere a nap nagy részét üléssel, fekvéssel tölti, liften jár, az egészségtudatosabban élők átlag napi 30 percet töltenek testmozgással, sportolással.


{$up_uri}osember2.jpg



Ennek következtében a múlt század harmincas éveiben nyilvántartott nyolcezer cukorbeteggel szemben ma kb. hatszázezer honfitársunk szenved ettől a betegségtől, és a lakosság kb. egyharmada túlsúlyos.

Ennek a három millió embernek a döntő többsége metabolikus szindrómában szenved, azaz magas a vérnyomásuk, magas a húgysavszintjük, kórósan nagy a has körfogatuk, a vércukor értékeik cukorterhelésre már kóros tartományba kúsznak fel, koleszterinjük és triglicerid szintjük is magas.

Születéskor a csecsemő LDL koleszterin szintje 1,3, az Amazonas mentén élő, ill. a Szumátra középső részeit lakó primitív törzsek lakóinak az LDL szintje 1,6, a vadon élő csimpánzoké 1,5, míg ma az átlagos LDL koleszterin szintünk 3,4 (Nyugat-Európában, nálunk ennél is több).

A feleslegben lévő LDL koleszterin lerakódik az artériák falában és ott oxidálódik. A probléma ekkor kezdődik, mert az oxidált LDL-t a veleszületett immunrendszerünk tévesen mikrobaként érzékeli és felfalja. Ezek a nagy faló sejtek azután elpusztulnak, kiszabaduló belső tartalmuk gyulladásos reakciók bonyolult sorozatát indítja el, melynek következtében kialakul az plakk, ami ha megreped, akkor másodperceken belül vérrög képződik a felszínén, ami az adott ér elzáródását okozhatja: pl. szívinfarktus, agyi infarktus – stroke, stb.

Mi hát a teendőnk, ha mindezt el akarjuk kerülni?

1, Mozogni kell, naponta legalább negyven percet (erős kompromisszum, gondoljanak tízezer évvel korábban élő őseinkre, negyven perc sétával megszerezték-e a napi betevőt?)
2, Át kell alakítani étrendünket. A napi szénhidrát bevitel ne haladja meg a 130g-ot, naponta legalább 5 adag zöldséget fogyasszunk el és kerüljük az üdítőket, péksüteményeket, édességeket, margarinokat, zsírban vagy olajban sült ételeket.
3. Láttuk, létfontosak az antioxidánsok, tehát a gyümölcs és zöldség fogyasztás nélkülözhetetlen minden nap.

Mivel ezt sokan nem tudják a napi gyakorlat szintjére átvinni, itt lépnek be az étrend-kiegészítők, pl. Super Greens, Green Magma, omega 3 zsírsavak kombinációk, C-vitamin komplexek, amiknek a rendszeres fogyasztása javasolt. Sok gyümölcsünk antioxidáns tartalma ilyenkor tél végén szinte elenyészővé válik, ezt is jó, ha tudjuk.
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!