A vírusok világa a legnagyobb talányokat rejti. Sokáig azt gondoltuk, hogy a vírusok csak embereket, állatokat és rovarokat támadnak meg. Később kiderült, hogy a növényeknek is vannak vírusaik. Az után pedig az is kiderült, hogy vannak vírusok, amik a baktériumokra szakosodtak. Bakterofágoknak (baktérium evőknek) nevezték el őket. De  a vírusok nem álltak meg a baktériumoknál sem.

Kiderült, hogy a gombáknak is vannak vírusaik. A gomba vírusok nagyon különlegesek. Kivétel nélkül RNS vírusok, csakúgy, mint az influenza vírus, de ezen belül  megkülönböztetünk egyszálú és kétszálú RNS vírusokat. A gombákat megtámadó vírusok tehát mind RNS vírusok. Mai tudásunk szerint nincs olyan gomba vírus, ami DNS vírus lenne.
 
A vírusok azonban nem tisztelik a fajok közti különbségeket sem az esetek egy részében. Az influenza vírus pl. alig pár ezer évvel ezelőtt választott új gazdát az ember személyében, mert eredetileg egy madár vírus volt.

A HIV vírusa talán 50 éve fedezte fel fajunkat magának, azelőtt más fajban gyárttatta le magát, de ma sem tudjuk ki volt az igazi vírusgazda. Arra még nincs bizonyíték, hogy egy növényben élősködő vírus áttért volna az állatvilág valamely speciesére, de az a dogma már rég megdőlt, miszerint a vírusok faj specifikusak.
 
A vaccinacio, azaz a tehén himlő vírussal történő oltás, mely megvédte az embert a rettegett fekete himlő vírusától, a legjobb  példa erre. Nem is értem, miért is hihettük egy percig is, hogy a vírusok faj specifikusak.

Sir Peyton Rous, mikor átvette a Nobel-díjat és megkérdezték tőle, mi a vírus, még vagy negyven évvel ezelőtt így felelt:  „A vírus, az vírus”.

Ma már ennél azért jobb választ tudunk adni a kérdésre. A vírus az egy program. Nem élőlény, nincs anyagcseréje, nem eszik, nem iszik, nem osztódik, csak egy dolgot tud. Beépül a programja a megtámadott sejt, baktérium, stb. eredeti programjába (DNS-ébe) és arra utasítja a sejtet, hogy vég nélkül vírusokat gyártson, míg csak el nem pusztul.
 
Hidegben kikristályosíthatók és korlátlan ideig tárolhatók -180 C fokon. Ezért mindig mosolyogni való az olyan érvelés, hogy a hideg a vírusokat megfékezi. A hideg az embereket fékezi meg, kevesebbet mozognak, utazgatnak, így egymást kevésbé fertőzik meg. A hőre sokkal érzékenyebbek, de némelyik azt is igen jól bírja.

A vírusokat nem lehet kiirtani, ezek az önmagukat másoló programok az élet hajnala óta jelen vannak és valószínűleg minden magasabb rendű élet pusztulása után is még meglesznek sokáig.
 
Ezért tervezik úgy a Mars expedíciókat, hogy - egyes feltevések szerint -, aki oda megy, az már vissza nem jön. Mert lehet, hogy az élet ott már százmillió évvel ezelőtt kipusztult, de a vírusok, ha volt ott élet, akkor ma is ott vannak, és ha gazdára lelnének az emberben, soha semmi nem tudná őket megállítani.

A vírusoknak oxigén nem kell, a világűr hideg klímája nem károsítja, talán a kozmikus sugárzás roncsolhatja. Bele kell törődni. A vírusok még akkor is itt lesznek, amikor már nem lesz semmilyen élet a Földön. Az Élet „Mátrixában” nincs Neo, aki majd legyőzi a Scmidteket.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!