A civilizációnk szükségszerű velejárójának tűnik, hogy táplálkozásunk végtelenül egyhangúvá vált. A vadon élő növényeket nem ismerjük, így nem is esszük őket, ugyanakkor „kultúrnövényeink”, a búza, a kukorica, a rizs, a krumpli abszolút meghatározók napi étrendünkben. Ennek pedig a következményei nagyon súlyosak.
Ettől szép kövérre hízunk, de hol van ezekben a táplálékokban elegendő esszenciális zsírsav (pedig ebből 3 is kell), hol van a 12 esszenciális (a szervezetünk számára nem szintetizálható, csak táplálék útján bevihető) aminosav, hol van a szükséges 16 féle vitamin és a kb. 60 féle nyomelem és mikroelem?
A válasz egyértelmű: sehol.
Ez a táplálkozás kalória dús, de nyomelem és mikroelem, valamint vitaminhiányos, esszenciális zsírsavakban szegény.
Ennek a minőségi éhezésnek pedig a hatása pusztító.
Csak néhány példát engedjenek meg.
A vesekő rendkívül kellemetlen, néha tűrhetetlen fájdalmat okozhat, ha elindul a veséből és közben súlyos görcsöket (vesegörcs) okoz. Mivel a kövek nagy része kalciumot tartalmaz, ezért a betegeket eltiltják a D vitamintól és a kalciumot tartalmazó ételektől. Pedig a vesekőnek ezekhez semmi köze nincs. A szervezetünk kalcium tartalmának a 99%-a a csontokban van. Az onnan kiszabaduló kalcium felelős a kövek egy részéért, ezt pedig megállítani éppen a D3 vitaminnal és a kalcium adásával lehet.
A réztől is nagyon félünk, mert van egy örökletes anyagcsere betegség, a Wilson kór (ritka nagyon), amikor sok réz halmozódik fel a szervezetünkbe és ez okoz súlyos tüneteket. Azt azonban elfelejtjük, hogy ha pl. a baromfik tápjába nem kevernek rezet, az állomány fele aneurizma (kóros verőértágulat, mely, ha megreped, percek alatt halált okozhat) következtében elpusztul 13 héten belül.
Mikor megőszülünk és kimegy a festék a hajunkból, mert a tobozmirigy pigment képző hatása lecsökken, nem gondolunk arra, hogy ennek is a legfőbb oka a rézhiánya. A réz több száz életfontos enzimnek a kofaktora, ezért a korai ráncosodás, és öregedés is a számlájára írható.
A szelén hiány szívizom elfajulást okoz. Ha a szelén hiány egy önmagában ártalmatlan vírusfertőzéssel is párosul (Keshan kór), akkor a szívizom degenerálódik, megnagyobbodik és pár év alatt a beteg meghal. A szelén hiány megszüntetésével a kínai Keshan tartományban (ahonnan a betegség a nevét nyerte) szinte teljesen eltűnt. Ott ugyanis a talajban és következésképpen minden ételben nagyon kevés volt a szelén.
Azt gondoljuk ma, hogy az ókori Róma lakói az ólom miatt kopaszodtak meg korán, mert a vízvezetékekhez sok ólmot használtak. Az ólom biztosan toxikus. Ma már kivonták a benzinből az ólmot, mégis sok a kopasz ember. Hogyan lehetséges ez? Az ón hiánya vezethet ide, miközben nagyothallás is kialakulhat.
Sokan keresik a gyermekkorukban érzett ízeket és soha nem találják meg. Nem a mama főztjének a hiánya az oka, hanem a cink hiánya. A C-vitamin és a cink pótlása visszahozza a régi ízeket és illatokat.
Erről Marcell Proust, a súlyosan beteg, fiatalon elhunyt író világhírű regénye, az Eltűnt idők nyomában is tanúskodik (bár ő nem tudta, mi adta az ihletet a regényéhez).
Ezzel persze koránt sem állítom, hogy egy kis cink hiány következtében mindenki Marcel Proust-i magasságokba emelkedhet.
Az öntözéses gazdálkodás a föld ásványi anyagainak súlyos veszteségével jár, ezért pusztult el a két folyam közti civilizációk mindegyike: sumérok, babiloniak, asszírok, stb. Az egyiptomi civilizáció majdnem háromezer évig virágzott, mert a Nílus minden évben friss, nyomelemekben dús iszapot árasztott a földekre, így az ott termett gabona ásványi anyagokban százszor gazdagabb volt, mint a folyamközi gabonák. Következésképpen az emberek kevésbé betegedtek meg, erejüket, munkaképességüket sokáig megőrizhették.
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!