Ehető földek

Az Orinoco mentén élő ottomák törzs tagjai kis gömbökbe gyúrnak zsíros, sárgás agyagot, melyet gyenge tűzön megpörkölnek és megesznek.

Új Kaledóniában gazdag lakomák után az ott élők zöldes színű zsírkőből fogyasztanak keveset.



Jáva szigetén vöröses agyagot aszalnak a napon, amit azután megesznek.

De nem kell ilyen messzire utaznunk. A harmincéves háborúban a nagy ínség idején Lausitzban finom mészkőből sütöttek kenyeret, míg a Kyffhauser-hegy bányáiból nyert finom agyagot kenyérre kenve fogyasztották. Ez volt a kővaj (bizony pár száz évvel később a margarin-t is egy másik háborúnak, az első világháborúnak köszönhetjük, amikor Németországban súlyos vajhiány volt és ennek pótlására fejlesztették ki a margarint).

„Olajos gyökérrel zsúfolt, ehető föld” írta Weöres Sándor Mahruh veszése című fantasy eposzában.

A borászok sem létezhetnének bentonit nélkül, ami szintén egy földféleség, a huminsav tartalmú Humet-R is a nyomelemek gazdag tárháza (lényegében tőzeg).

A Montmorillonite agyag ásványi anyagokban nagyon gazdag (kalcium, kálium, vas, magnézium, mangán, nátrium, szilícium dioxid) vagyis mindazokat a fontos ionokat tartalmazza, amit a modern táplálkozás és konyhatechnika révén szinte teljesen száműztünk az étrendünkből.

Earth Essence Clay néven kerül forgalomba az ásványi anyagoknak ez a nagyon hatékony keveréke: https://webshop.drtihanyi.hu/id/00040_Earth_Essence_Powder_SoftPack_agyag

Az elfelejtett múlt sokszor meghökkentőbb, mint az, ami új és sokszor azt a tudást is elfelejtjük, amit nem kéne (pl. a római Colosseum is nagyrészt betonból készült, amit sikerült elfelejtenünk kb. 1800 évig. Kár volt!).