Mai tudásunk szerint hazánkban minden századik ember szenved a lisztérzékenység nevű betegségben. A betegségnek több féle elnevezése is van: cöliákia, glutén-szenzitív enteropátia. Korábban úgy gondolták, ez a betegség csak gyermekkorban jelentkezik, de mára már világossá vált, hogy a lisztérzékenység korábban egészséges egyénekben, felnőttkorban is kialakulhat.
A kalászos gabonafélék (búza, rozs, árpa, zab, tritikálé) egy összetett, nagy fehérje molekulát tartalmaznak, amit gluténnek nevezünk. A glutén hatására a betegek immunrendszere ellenanyagot állít elő, de nem a gluténnal szemben, hanem a vékonybélhámsejtekben lévő transzglutamináz enzim ellen! Ezért tehát nem egyszerű étel allergiáról, hanem egy glutén által aktivált autoimmun betegségről van szó.
Ennek következtében a vékonybél bolyhok fokozatosan elpusztulnak, a vékonybélben a felszívó felület drasztikusan lecsökken. A helyzet azonban még ennél is összetettebb. A glutén egyik komponense, az alfa gliadin az, ami közvetlenül károsítja a bélhámsejteket, miután azok a transzglutamináz enzim hiánya miatt nem képesek az alfa gliadinnal szemben hatékonyan védekezni.
Meg kell különböztetni ettől a betegségtől a gabona fehérjékkel szembeni allergiát, ami szemben a lisztérzékenységgel, idővel elmúlhat (kinőheti a gyerek), míg a cöliákia soha nem múlik el.
A következmények: has puffadás, krónikus hasmenés, a felszívódási zavarok miatt zsírszéklet, következményes vérszegénység, csontritkulás, a fogzománc elvékonyodása és elszíneződése, bőrtünetek, rendellenes pajzsmirigyműködés. A szájban gyakran alakul ki aftás fertőzés és ezek a betegek a malignus limfomák vonatkozásában (rosszindulatú nyirokcsomóból kiinduló daganatos kórképek) is hússzor veszélyeztetettebbek, mint egészséges társaik. Hajlamosít a betegség még 1-es típusú cukorbetegségre, foltos hajhullásra, tejcukor intoleranciára is.
A megoldást a száz százalékban glutén mentes diéta egész életen át történő betartása jelenti. Már egy morzsányi gabonaféleség elegendő ahhoz, hogy a diéta sikertelennek bizonyuljon.
Tehát egy olyan autoimmun betegségről van szó, amit a glutén „robbant be”, és ez gyakorlatilag bármely életkorban jelentkezhet, bár kétségtelen, hogy az idő múlásával egyre kisebb valószínűséggel. A szigorú glutén mentes diéta az ilyen betegeket teljesen tünetmentessé teszi, de a tünetmentesség után sem szabad nekik soha egy morzsányi glutén tartalmú ételt sem elfogyasztaniuk, mert akkor a betegség minden esetben kiújul.
A diagnózis a klinikai tünetek alapján elvégzett szerológiai vizsgálatokon (ill. vékonybél biopszián) alapul. A korábban felsorolt cereáliák kb. 10-15 ezer éve képezik táplálkozásunk részét. Korábban elenyésző mennyiségben fogyasztottuk, de az egyiptomi, mezopotámiai civilizációk, ill. az ókori keleti népek számára már alapvető élelemforrássá váltak.
A Távol-Keleten uralkodó rizs ebből a szempontból sokkal jobb, mivel glutént egyáltalán nem tartalmaz. Az Amerikából áthozott kukorica és a burgonya (amik meghatározóak élelmezésünkben) szintén nem tartalmaznak glutént.
Máig nem világos, hogy ha a fent említett gabonafélék ilyen gyakori és ilyen súlyos betegséget képesek okozni, miként lehet az, hogy az évezredek során étrendünk alapjaivá váltak. Lehet, hogy a glutén tartalmú gabonák emberi élelemként való fogyasztása (valószínű, hogy kezdetben inkább takarmánynövényként hasznosíthatták) civilizációnk legnagyobb tévedése volt?