Modern medicina: Pasteurtől napjainkig

Az elmélet leegyszerűsítve arról szól, hogy van az emberi szervezet és vannak a kórokozók. A kórokozók megtámadják testünket és megbetegítik szervezetünket. Azonban a növekvő számú rákos megbetegedés, cukorbetegség, szív,- és érrendszeri betegség és egyéb krónikus betegségek kapcsán el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon Pasteur 150 éves elmélete minden téren megállja-e a helyét?

A gyógyszerek természetesen nagyon fontos részét képezik a modern gyógyításnak, azonban nem szabad „lesajnálni” azokat a természetes vegyületeket sem, melyeket a természet készen nyújt felénk. A gyógyszerek fontosak, de nem mindenhatóak, hiszen csak Amerikában évente kb. 2 millió ember kerül kórházba különböző gyógyszerek mellékhatásai miatt és kb. évente 100 000 ember halálát okozzák közvetlenül a gyógyszerek.

Pasteur szerint a baktériumok, vírusok, mikrobák okozzák a betegségeket. A kórokozók kívülről érkeznek szervezetünkbe, pl. a levegőből, a vízből vagy éppen az általunk elfogyasztott ételekből. Pasteur szerint az emberi vér teljesen steril, megfertőződni csak kívülről képes, a különböző betegségeket különböző kórokozók okozzák. Ezeket a kórokozókat csak gyógyszerekkel lehet elpusztítani. Ezekből a főbb pontokból áll nagyjából az a medicina, mely Pasteur vizsgálatain nyugszik.

Pasteur elméletét Koch fejlesztette tovább, aki egyébként Pasteur riválisa volt. Az elmélet lényege az, hogy a különböző betegségeket eltérő kórokozók okozzák, és az adott kórokozók azokban a betegekben találhatók meg, akik ugyan attól a betegségtől szenvednek, az egészségesek pedig minden esetben a beteg emberektől kapják el a betegséget és így válnak beteggé.

Pasteur és Koch elmélete alapvetően fertőzésekre vonatkozott és sok esetben „sántított is” (pl. nem mindenki betegedett meg a fertőző egyén környezetében, sőt bizonyos kísérletekben csak pár százalékuk, de volt olyan kísérlet is, ahol senki), mégis az 1800-as években az elmélet főbb motívumait a teljes medicinára ráépítették: a betegségek oka tehát kizárólag külső tényezőkben keresendő, gyógymódjuk pedig kizárólag a gyógyszerek.



Pasteur kortársa Antoine Béchamp nem osztotta Pasteur véleményét és már akkoriban azt állította, hogy a betegségek elsődleges okai nem a kórokozók, hanem szervezetünk egészségi állapota, belső egyensúlya. Béchamp egyik kortársa, Claude Bernard szintén egyértelműen azt állította, hogy a betegségek elsődleges oka a szervezet állapotában rejlik. A későbbi kutatások világítottak csak rá, hogy a szervezet pH-egyensúlya a leginkább meghatározó ebből a szempontból. Savas közegben a kórokozók könnyedén képesek elszaporodni, míg lúgos környezetben erre sokkal kevésbé képesek. Sokan, köztük dr. Robert Young is azon az állásponton van, hogy megfelelően lúgos közegben a kórokozók gyakorlatilag nem képesek életben maradni, ezért ha testünket folyamatosan lúgos állapotban tartjuk, ellenállóak leszünk a betegségekkel szemben. Redukcionista elmélete szerint minden betegség alapja a szervezet elsavasodása, melyet lúgosítással lehet orvosolni.

Béchamp elmélete tehát a következőkben rejlik: a fertőzések, betegségek valódi oka a nem megfelelő környezet. A kórokozók folyamatosan jelen vannak szervezetünkben (több milliárdan), de nem feltétlenül okoznak betegségeket. A vér nem steril és igenis tartalmazhat kórokozókat. A betegségeket az a rossz környezet okozza, amiben a kórokozók könnyen elszaporodhatnak. A betegségek tehát a lúgos környezet segítségével megelőzhetők és orvosolhatók.

Pasteur és Béchamp kísérletei és megalkotott elméletei sokat lendítettek az orvostudomány fejlődésén, de kétségtelenül Pasteur állításai voltak nagyon hosszú időn keresztül meghatározóak. Ma már senki nem állítaná, hogy a betegségeket kizárólag külső tényezők okozzák, mégis sok-sok éven keresztül határozta meg ez az állítás a gyógyítás folyamatát. Tanulnunk kell Béchamptól is, ezért a betegségek megelőzése céljából szervezetünket megfelelő állapotba kell hoznunk és meg kell teremtenünk belső egyensúlyát.