Most az újévben, 2011-ben sem lehet más célunk, mint amit a WHO célként megjelölt, ez pedig az egészség. „Az egészség a teljes fizikális, mentális és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség vagy a fogyatékosság hiánya”.

{$up_uri}newyear20112.jpg

Sok minden áll már mögöttünk.

Megtudtuk, hogy a betegségek döntő többségét nem genetikai, hanem epigenetikai okokra lehet visszavezetni, azaz a génekben tárolt információ nem hibás, csak a környezeti hatásokra a gének bizonyos szakaszain olyan változások következnek be (metiláció, stb.), amik a sejtek működésének mélyreható zavarát okozzák.

Világossá vált, hogy nem csak a szív-, és érrendszeri megbetegedések, a kettestípusú cukorbetegség, hanem a rosszindulatú betegségek többsége is megelőzhető megfelelő étrenddel, életmóddal.

Az is világossá vált, hogy a magas koleszterinszint önmagában az elsődleges megelőzésben nem játszik meghatározó szerepet, tehát akinek még nem volt infarktusa, stroke-ja, de magas a koleszterinje, ha nincs más rizikófaktora, akkor a koleszterincsökkentés gyógyszeres változatai nem javítanak számottevően életkilátásain.

Azt is megtudtuk, hogy a koleszterin vonatkozásában az emberek alapvetően két nagy csoportra oszthatók. Felszívó és szintetizáló típusúakra. Az előbbiek jól reagálnak a koleszterinszegény diétákra, az utóbbiak viszont nem. Náluk arra kell törekedni, hogy az étrend olyan legyen, ami nem stimulálja a májat a túlzott koleszerein szintézisére: kevés cukor, szénhidrát, tej, tejszín, csokoládék, olajok, zsírok, helyette sok zöldség és sovány, párolt húsok fogyasztása javasolt.

A D-vitamin szerepe is jelentősen átértékelődött. Az eddig ajánlott dózisok elégtelenek, míg a magasabb dózis nem csak a csont anyagcserében játszik szerepet, hanem hormonszerű hatásai révén hatékonyan véd egy csomó vírus és baktériumfertőzéstől, sőt bizonyos rosszindulatú ráktípusok gyakoriságát is hatékonyan csökkenti.

Miközben a légzés életünk alapeleme, aközben az oxigén hatására sejtjeink is oxidálódnak, „elrozsdásodnak”, ami antioxidánsokkal hatékonyan megelőzhető. A kifogó típusú (scavenger) antioxidánsokról kiderült, hogy a rákmegelőzésében is fontos a szerepük van, ugyanakkor az apoptosist, a programozott sejthalál folyamatát nem késleltetik. Ez utóbbi nagyon fontos megállapítás, hiszen ezek a túlélő sejtek azok, amik később rosszindulatú sejtekké alakulnak át és féktelen szaporodásukkal, toxinjaikkal elpusztítják szervezetünket.

Megtudtuk, hogy az ember végső életkora nem 120 év, hiszen több olyan időskorú is él közöttünk, akik dokumentáltan idősebbek, mint 120 esztendő (Calmette asszony, valamint az okinawai szuper százévesek népes csoportja).

Szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy a két Nobel díjasnak (Szentgyörgyi Albert és Linus Pauling, akik ketten összesen három Nobel díjat kaptak) igaza volt, a C-vitamin ma ajánlott adagjai (80-100 mg) csak a skorbut nevű betegséget védik ki, de a ténylegesen általuk szedett grammos dózisok a megfelelőek. Szentgyörgyi 2-3 g-ot javasolt naponta és ezek a dózisok soha senkiben nem okoztak még vesekövet (a világirodalomban erről egyetlen közlés sincs, pedig a C-vitamint már több mint 70 éve ismerjük és használjuk).

Megtudtuk, hogy a tőzegáfonya a húgyúti fertőzésekben hatékonyabb sok esetben, mint az agyon sztárolt antibiotikumaink, a kék és vörös áfonya pedig látásunkat javítja nagymértékben. Ezt csak újra felfedeztük, hiszen az áfonyalé fogyasztása a brit és amerikai éjszakai bevetést teljesítő pilótáknál kötelező volt már a második világháborúban is. Az AMD (időskori makula degeneráció) egyik legjobb ellenszere is ezekben a növényekben található.

Azt is megtudtuk, hogy a C-vitamin önmagában közel sem olyan hatásos, mint abban a komplex rendszerben (antocyanidinek, polifenolok), ahogyan a bogyós gyümölcsökben (áfonya, kökény, kék szőlő) megtalálható (MegaFood Complex C).

A hagyma, a fokhagyma, a medvehagyma anitbakteriális hatása mára evidencia szintű bizonyítékokon alapul.

Felismertük a természetes sók (Himalája só, Fekete só) jótékony hatásait, hogy az elhízás és a dohányzás több áldozatot szedett az elmúlt ötven évben, mint a második világháború.

A gyógygombák megérdemelt reneszánszukat élik.

Izgalmas jövő előtt állunk, remélem, társunk marad ebben a fantasztikus utazásban, mert mit sem érnek a szép eredmények, ha nem mennek át a gyakorlatba.

Ehhez az utazáshoz kívánom mindannyiunknak a legjobbat: azaz Egészséget!

{$up_uri}longjourney.jpg
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!