Veszélyes ízek, ízes veszélyek

A keserű íz figyelmeztetés az ember számára. „Köpd ki gyorsan” parancsot hordoz, hátha mérgező. Valóban, a mérgező növények többségének az íze keserű, de persze azt is tudjuk ma már, hogy nem minden keserű mérgező.

A sós íz fontos. Szervezetünk számára azt üzeni, hogy a sós ízű étel, ital, stb. szervezetünk számára megfelelő mennyiségben tartalmaz nélkülözhetetlen ásványi anyagokat, ezért kis mennyiségben kívánjuk. Nem csak a „vén kecske nyalja meg a sót”. Minden állattenyésztő jól tudja, ha tejelő teheneinek nem juttat elegendő mennyiségű és minőségű sókat a takarmányba, akkor  a tehén szinte felfalja az istállót, illetve pár nap alatt elpusztul.

A savanyú íz fermentált, tehát többnyire romlott táplálékra utal. Persze ma már tudjuk, vannak kiváló és egészséges fermentált táplálékok: savanyú káposzta, kovászos uborka, joghurt, kefir, aludttej, sajtok, bor, sör, stb.

Az umami íz leginkább a jó húsleves íze, de ilyen a keménysajtok íze is, illetve a magas aminosav tartalmú ételeké. A szervezet számára azt jelzi, hogy az adott táplálék sok fehérjét, illetve aminosavakat tartalmaz.

Az ókori Rómában az umami ízt napon „érlelt”, sós szardínia levéből nyerték és az ókor leghíresebb szakácskönyvében, melyet Apicius írt, szinte minden ételüket, még a desszerteket is ezzel ízesítették. Az íz fő komponense a glutaminsav nevű aminosav lehet, ma erős umami ízt érezhetünk, ha kínai étteremben vacsorázunk.

A végére hagytam, amivel kezdtem, az édes ízt. Már csecsemőkorunkban is szeretjük és ez a szeretet az életünk végéig kitart. A középkorúak édes iránti vágyakozása némileg csökken, azonban idős korban ismét fellángol az édes íz iránti határozott vonzódásunk.

Az édes íz azt üzeni a szervezet számára, hogy az adott táplálék kalóriában gazdag, tehát fogyaszd el, ha lehet minél többet belőle.

Persze az édes íz nem volt mindig olyan gyakori, mint manapság. Pár ezer évvel ezelőtt a gyümölcseink nem voltak még olyan édesek, mint ma, nem is voltak ilyen nagyok és ilyen szépek. A méz nehezen megszerezhető csemege volt, ami mindig maga után vonta a kaptár lakóinak teljes pusztulását, hiszen a mai értelemben meglévő kaptárpusztulással nem járó méhészet, alig párszáz évre tekint csak vissza.

 

Az első cukorgyárak is csak a francia forradalom óta léteznek, tehát az édes íz ritka íz volt.

Mára a helyzet drámai módon megváltozott. A cukor, a „fehér halál” (white death) káros hatásai oly mértékben nyilvánvalóvá váltak, hogy hatalmas iparág fejlődött ki annak érdekében, hogy miként lehetne a cukrot más édes ízű anyaggal kiváltani.

Öt ilyen anyagot is találtak, melyekkel elárasztották a világot és ezzel elszabadították a poklot. Nézzük csak meg őket: E950 (aceszulfám), E951 (aszpartám), E952 (ciklamát), E954 (szacharin), E955 (szukralóz).

Ezeket mind ártalmatlannal tartják, de azért három év alatti gyermekeknek a fogyasztását egyik fajtánál sem javasolják. Furcsa, mert ha három és fél éves, akkor már fogyaszthatja? Terhes nőknek nem tilos, csak éppen nem ajánlott.

 

Mindegyikről több kísérletben is kiderült, hogy rákkeltő, de siettek gyorsan leszögezni, hogy csak patkányban, illetve ha túl sokat, túl sokáig fogyasztjuk őket.  

Esszük is szépen, tonnaszám őket…