Kb. 65 millió évvel ezelőtt egy hatalmas meteorral ütközött össze Földünk és úgy tudjuk, ennek következtében tűntek el a Földről - evolúciós léptékkel mérve szinte néhány pillanat alatt - a dinoszauruszok.

Ennek a becsapódásnak azonban számunkra sokkal fontosabb következményei voltak, minthogy a dinoszauruszok eltűntek Földünkről. 

A kozmikus katasztrófa miatt a globális ökoszisztéma összeomlott és helyette egy új épült fel. A nyitvatermők uralma véget ért, a zárvatermő növények népesítették be a bolygót. A zárvatermők pedig egy nagyszerű újítást vezettek be, a gyümölcsöt. 

A gyümölcs csodálatos kapocs a növény- és az állatvilág közt. A gyümölcsöt elfogyasztó állat, annak magjait a székletével ki is üríti, ezáltal a mag a létező legjobb körülmények között kezdheti meg élete új fázisát. Ez a fantasztikus szimbiózis, ami az eocén korszakot jellemzi. A korai kis emlősök leginkább csak rovarokat ettek, de tízmillió év elteltével már a gyümölcsevők kerültek túlsúlyba. A ma is élő emlősállatok több mint kilencven százalékának az étrendjét a gyümölcsök, a levelek és a rovarok képezik. 

Így volt ez kb. 2,5 millió évvel ezelőtt is, amikor a hominidák különböző fajai megjelentek a Földön.

A húsfogyasztás nem volt meghatározó, de a globális klímaváltozások (jégkorszakok) rákényszerítették a hominidák fajait a húsevésre.
 
Aztán alig 7-10 ezer évvel ezelőtt megjelent étrendünkben a tej, a gabonafélék és a hüvelyesek. Mivel ezeket az ételeket csak nem rég iktattuk be étrendünkbe, nem véletlen, hogy éppen ezekkel az ételekkel vannak a legtöbb gondjaink: laktóz érzékenység, tejfehérje érzékenység, tejfehérje allergia, lisztérzékenység, favismus).

Rovarokat ma már nem eszünk, de azok produktumait nagyon szeretjük (pl. méz). A gyümölcsök, a zöldségek, olajos magvak, a méz és a tojás kombinációjával tetszőleges ideig állíthatunk össze olyan étel kombinációkat, amik mellett semmilyen hiánybetegséget nem tapasztalnánk egy egész életen át sem. Ez viszont messze nem mondható el a gabonákról, a húsokról és a tejtermékekről. Betegségeink túlnyomó többségét éppen ez az utóbbi hármas okozza.

Hogy ezek nélkül satnyák és gyengék lennénk? Tessék megnézni egy ezüsthátú gorillát, aki egy igen békés állat, de a legerősebb embert is néhány pillanat alatt képes lenne darabokra szedni (persze nem teszi soha sem, sajnos mi annál gonoszabbak vagyunk velük szemben, emlékezzünk a csodás filmre, „Gorillák a ködben" Sigourney  Weaver főszereplésével).

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!