Az emberiség történelme során a gyümölcsöt mindig nagyra értékeltük. Kínában a mandarinok (a császár fő tisztviselői) a nevüket is a mandarintól kapták. Minél magasabb rangú volt az illető, annál több mandarin fája volt.

Pár száz éve Írországban egy jó almafa egy tehén árával ért fel.
 
A Bibliában leírt teremtés történet szerint (már az egyik szerint, mert kettő is van benne) az ember az Istentől szép kertet kapott, benne az őt tápláló gyümölcsökkel. Ebben a teremtés történetben az ember még húst nem ehetett, a másikban már igen.

Sőt, állítólagos vesztünket is egy bizonyos tiltott gyümölcsnek köszönhetjük. 

A kőkorszaki ember sokkal több gyümölcsöt fogyasztott, mint azt gondolnánk. Ezek a gyümölcsök még akkoriban csak vad formában léteztek, de ízük nem is felelne meg a mai ízlésünknek, beltartalmi értékük nagyon magas volt.
 
A középkorban az emberek gyümölcsfogyasztása is lecsökkent. Erről tanúskodnak feltűnően rossz és hiányos fogaik a feltárt régészeti leletekben.

Voltak régiók, ahol a köznépet egyenesen eltiltották a gyümölcsök fogyasztásától.

A jó gyümölcs nagy érték volt. XIV. Lajos királynak csodálatos gyümölcsös kertje volt a palotája körül és hatalmas üvegháza.
 
Ferenc József császár és király, meglehetősen szikár, puritán, mondhatni mogorva ember volt. Mégis a feljegyzések szerint, amikor a kor legnagyobb szőlőnemesítője, Mathiász János szőlőt küldött neki ajándékba, azt mindig a saját kezével bontotta fel és személyesen aggatta fel a fürtöket a dolgozószobája ablakának a kilincseire és nem kínált meg belőle soha senkit, ő ette meg az egészet.
 
A gyümölcsök tele vannak rostokkal, vitaminokkal, ásványi anyagokkal, antioxidánsokkal.
 
Következésképpen lassítják a sejtek öregedését, javítják az emésztést, számtalan betegségtől védenek meg minket.

Két magyar emberről muszáj, hogy szóljak.

Az egyik a már említett Mathiász János. A  világhírű szőlőnemesítő  nevéhez több mint háromezer hatszáz (!!) szőlőfaj nemesítése köthető, ami alighanem ma is még világcsúcsnak számít.

A másik halhatatlan, Berecki Máté, akit a „magyar alma atyjának” méltán nevezhetünk. Gyümölcsös kertjében majdnem ezer almafajt gyűjtött össze, lényegesen felülmúlva a Napkirály híres gyümölcsöskertjét (abban csak 136 féle almafaj volt, viszont jelenleg is megtalálható). Az almán kívül még 2000 másfajta gyümölcsfát is nevelt.
 
Már korábban írtam, a citrom őshazája India volt, de ma már új hazája Olaszország. Itt teremnek a legtöbb  és legfinomabb citromféleségek.

Százötven évvel ezelőtt ez majdnem sikerült nekünk is a szőlővel, illetve az almával. De az „ i-faktor” (irigység) mindent elsöpört. Mathiász bűneként rótták fel, hogy nem tudta megvédeni a filoxérától Tokajt. Mintha tehetett volna bárki bármit is ellene abban az időben. Berecki kertjét még életében felszabdalták, részenként eladták, minden tiltakozása ellenére.

Az esély megvolt kétszer is. De nem lett „új hazája” nálunk az almának és a szőlőnek.   

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!