Ha a civilizáció történetét meg akarjuk ismerni, akkor magának a sónak a történetét kell tanulmányoznunk (Mark Kurlanski). Az emberiség történetében a legkeresettebb árucikk a só volt.

Az első komolyabb települések ott létesültek, ahol a só és az édesvíz egyaránt jelen volt. Minden civilizáció használta és használja a sót. Az ókor egyiptomiak, a görögök, a rómaiak vallási rítusainak, áldozatainak a része volt. A muszlimok úgy hiszik, a só véd a  rontás ellen. A mi kultúránkban a kiborult só rossz előjelnek számít. Az első árú, amivel kereskedtek az a só volt. 

A só szavunk latin eredetű, a „sal” szóból származik. A római légiósok, mikor megkapták zsoldjukat, azt „Salariumnak” nevezték.
 
Istennője is volt, Salus. Salus az egészségnek és a jólétnek az istene volt. „Salut” - mondják a déliek, amikor egymás egészségére koccintanak. A saláta kifejezésünk is a latinból jött és sózott zöldséget jelentett.
  
A neandervölgyi ősember még tisztán ragadozó életmódot folytatott és a feltárt lelőhelyeken nyomát sem lehetett találni a sónak. A só akkor terjedt el életünkben, amikor az étrendünk átalakult és egyre meghatározóbbá vált benne a növényi hányad. A ragadozóknak nem kell só. A maszáj pásztor ma is vért iszik, ha sót kíván.
 
A só alatt a konyhasót értjük, ami nátrium-klorid. Egy atom nátrium és egy atom klór alkotja. Tehát 1g só az durván 420 mg nátriumot jelent, mert a nagyobbik  fele az a klór. A tiszta nátriumbevitelünk ma meghaladja a 7 g-ot, ami a CDC ajánlásának a négyszerese! 

Napi 1500mg nátrium vagy másképpen mondva, 3,8 g só elegendő kell, hogy legyen egy normális, felnőtt embernek. De a botnak van másik vége is. Napi 500 mg nátriumot, azaz napi 1,8 g sót minden egészséges felnőttnek el kell fogyasztania naponta, mert az élete fenntartásához ez a mennyiség elengedhetetlen.

Vagyis a tartós és a teljes sóhiány halálhoz vezet. Ezért becsülték hát évezredeken át annyira a sót!

A nátrium mellett kell néhány szót ejteni a kloridról is. Nélküle nem tudnának kommunikálni egymással az idegsejtjeink és a gyomrunkban sem keletkezhetne sósav (HCl).
 
A valódi nátrium hiányban mindig agyödéma alakul ki, mivel nincs elegendő nátrium, ami képes visszatartani a sejt közötti folyadékot attól, hogy a sejtekbe áramoljon (persze ez a többi sejtre is igaz, szív, máj stb). Ezért életveszélyes állapot a só hiánya.
 
A sót a vesénk választja ki és kisebb mértékben a verejték. Ha lecsökken a só fogyasztásunk, a vesénk  lecsökkenti a vizelettel történő só kiválasztást. De a verejték éppen olyan sós marad, tehát ott nincs semmi kompenzáció. Ezért fontos a sportolóknak, nehéz fizikai munkát végzőknek, meleg üzemekben dolgozóknak a megfelelő mennyiségű só pótlása.

A helyzet azonban az, hogy ma inkább túl sózunk, mint alul sózunk. Az élelmiszerrel bevitt só 75%-a rejtett só, tehát nem is tudatosul bennünk, hogy benne van, míg a maradék 25%-ot mi adjuk hozzá az ételeinkhez.

Aki tehát a só bevitelét csökkenteni akarja, annak kerülnie kell a magas feldolgozottságú élelmiszereket, mert ez a leghatékonyabb módja a só fogyasztásunk csökkentésének. A magas vérnyomás betegség egyik fő okának a túl sok sót tartják, de az is igaz, hogy ha a só bevitel 3,8 g alá csökken, akkor a stroke, a hirtelen szívhalál drámai mértékben megemelkedik (Journal of the American Medical Association, 2011).

A legkisebb halálozást a napi 4-6 g sót fogyasztó csoportban találták. A nagyon alacsony só bevitel 2-es típusú cukorbetegségre is hajlamosít. Az idős emberek só fogyasztását, főleg a meleg nyári napokon soha ne korlátozzuk!

De indokolt a só fogyasztás csökkentése krónikus veseelégtelenségben, de itt is egyénre szabott mennyiség meghatározására kell törekedni. A húsfélék nátriumban gazdagok, míg a zöldségek, gyümölcsök a kálium legfőbb forrásai (meg a magnéziumé is). A nátrium, a kálium, a magnézium és a kalcium helyes arányai sokkal fontosabbak az egészség szempontjából, mintha ezek közül egyet is kiragadnánk önkényesen.
 
Tehát akkor mennyi az annyi?

Láttuk, a legkisebb halálozást a napi 4-6g sót elfogyasztó csoportban mérték. Intenzív sportolás, fizikai munka esetében ez nem elegendő mennyiség (láttuk, a verejték nem szabályozza a nátrium vesztést, ellentétben a vesével), tehát ekkor több kell belőle.
 
Milyen sót vegyünk?

A legjobb a bányászott kősó, valaha volt tengerek sója (pl. Himalája só), mert az a nátrium-klorid mellett tartalmaz kis mennyiségben kalciumot, káliumot, cinket, vasat és ként is, ugyanakkor más szennyező anyag nincs benne.
 
A Holttengeri só nem jó, mert a bróm tartalma túl magas. A frissen párolt tengeri só sok szennyeződést tartalmazhat a globális civilizációnknak „hála”. A jódozott só indokolt jódszegény vidékeken, de máshol nem!

A káliummal dúsított só egy fatális tévedés. A használata nagy ívben kerülendő (a zöldségek és gyümölcsök bőven fedezik a kálium szükségletünket!).

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!