793-ban, mikor porig égették a mai Anglia területén lévő lindisfarnei kolostort a Skandináviából (mai Svédország, Norvégia és Dánia) kirajzó vikingek, egész Európa megdöbbent a támadás hevességén és ellenállhatatlan voltán. Pedig ez még csak a kezdet volt.

A vikingek diadalt-diadalra halmoztak, elfoglalták fél Angliát, egész Írországot, felgyújtották Párizst, megszállták egész Normandiát, a Gibraltáron áthajózva Szicíliát, megsarcolták Bizáncot, ill. az északi folyókon lehajózva megvetették az Kijevi Rusz fejedelemség alapjait.
 
Kik voltak ezek a legyőzhetetlen harcosok, mi volt a sikerük titka?

Az ásatások azt tárták fel, hogy a vikingek kb. 170-172 cm magas, egészséges, erős testalkatú emberek voltak. Néhány 190 cm-es óriás csontváza is előkerült. Sokan úgy hitték, csak vadásztak, halásztak, tehát húst és halat ettek. Az ásatások ezt a téves hiedelmet alaposan megcáfolták.

Fogazatuk ép volt, fogszuvasodásnak nyomát sem lelték, de nagyon kopottak voltak.  Ennek oka pedig az volt, hogy igen sok gabonát (rozs, árpa, zab), kevesebb búzát fogyasztottak. Ezeket őrlőkövek segítségével őrölték meg és a kőpor koptatta el fogaikat olyan erősen. Ezen felül termeltek még babot, borsót, hajdinát, káposztát, gyökereket és hagymaféléket.

A vad gyümölcsöket (áfonya félék, eper, szamóca, kökény) nagy mennyiségben gyűjtötték és fogyasztották. Sok mézet is gyűjtöttek és mindent megtettek annak az érdekében, hogy olyan területet is uralmuk alá hajtsanak, ahol már szőlő termesztése is folyt (ez nem sikerült nekik). Abban az időben melegebb volt a klíma, mint manapság, ezért gyarmatosították Grönlandot (zöld sziget az ő nyelvükön!) és Izlandot is.
viking.jpg
Állattenyésztéssel is foglalkoztak, de ez nem volt meghatározó, hiszen mikor egy fő emberük Angliában járt Nagy Alfréd királynál, akkor kiderült, ennek a vezérnek mindössze húsz tehene, húsz disznaja és húsz birkája volt (Hálogalandi Ottar).

Viszont ugyan ez az ember ötödmagával, két nap alatt húsz bálnát ejtett el, melyek 20-21 méteresek voltak.
 
Nagyot tévedett Brémai Ádám hamburgi érsek, aki 1075-ben azt írta a vikingekről, hogy az éhség hajtotta őket portyázásokra, mert nem volt meg a napi betevő falatjuk. Ha ilyen éhenkórász társaság lett volna a viking sereg, akkor nem gázolhattak volna keresztül szinte tetszésük szerint a Frank, később Német Római Császárságon, Bizáncon, stb.

Tessék megfigyelni, a halakból, növényekből, gabonából álló étrendjük csaknem megfelel a ma is ideálisnak vélt mediterrán étrendnek. Ezért voltak olyan erősek és kitartóak, ennek köszönhették harci sikereiket is. Még az Új Világ felfedezésének dicsőségét is elorozták szegény Kolumbusztól, hiszen Vinlandot (már megint a szőlő), ma az USA észak-keleti partvidékét is egy rövidebb ideig belakták, de végül az ellenséges bennszülöttek elpusztították őket.

A tenger gyümölcseit tehát bőven fogyasztották, sok vad gyümölcsöt ettek, különösen nagyra értékelték az almát, mert az ott tényleg kevés volt és kevés sertés, marha és disznó-, vagy birkahúst ettek. Mégis ők voltak a legerősebbek a világon.
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!