Amikor élelmi rostokról beszélünk, mindig a növényi táplálék általunk nem emészthető részeire gondolunk, amik azonban a tápcsatornán keresztül haladva a vastagbél baktérium flórája által részben mégis lebomlanak és hasznosulnak, ill. a széklettel kiürülnek.

Ilyenek pl. a poliszacharidok, a lignin, a kitin (ez csak a gombákban van!), inulin, stb. A rostokat vízben oldható és nem oldható csoportokba sorolják gyakran, de különbséget lehet köztük tenni az szerint is, hogy a bélflóra által lebontható, gyengén lebontható vagy egyáltalán nem bontható le a szerkezetük.

Jól oldható rostok: pektin (a gyümölcsök kocsonyás belső tartalmát képezi, pl. szőlő, az oligofruktózok, az arábiai gumi), ez akácia fa nedve a jó oldhatósága mellett még jól is emészthető, a zab, az inulin, míg vízben nem oldható a szója, a cellulóz és néhány ritkább, elágazó keményítő típus.

Naponta egy egészséges felnőttnek legalább 25-30 g élelmi rostot kellene fogyasztania, egy gyermeknek pedig ahány éves, annyi gramm, plusz hozzáadva 7 g-ot a kapott értékhez.

A rostok nem csak a széklet tömegét, állagát, a székelés gyakoriságát szabályozzák, hanem befolyásolják a vastagbélben történő fermentációt (kivédik az erjedéses, ill. a rothadásos diszpepsziát és befolyásolják az immunrendszer működését is.

Dr. Robert Young szerin az immunrendszerünk 70-80%-a a vastagbélben fejti ki hatását, ami nem elképzelhetetlen, hiszen a vastagbélben kb. egy-másfél kg baktérium él szervezetünkkel közös szimbiózisban. Ennek a barátságos együttlétnek azonban az a feltétele, hogy az immunrendszer ép legyen, ellenkező esetben ezek a barátságos baktériumok pár nap alatt szinte felfalnának minket.

A részben emészthető rostokból a bél baktériumok nagyon hasznos anyagokat képesek előállítani. Ilyenek pl. a rövid szénláncú zsírsavak, amikről tudjuk, hogy a vastagbél pH-ját optimalizálják, megelőzik az étkezés után kialakuló hirtelen hasmenést, védik a vastagbél nyálkahártya épségét, akadályozzák a káros baktériumok elszaporodását a vastagbélben (a vékonybél elméletileg sterilnek mondható).

A nem oldható és nem emészthető rostok a széklet tömegét és állagát javítják, ezáltal elkerülve a székszorulást, ill. a hasmenést.

Az alacsony rostbevitel és a szív-, és érrendszeri megbetegedések, valamint a cukorbetegség, a vastagbélrák, diverticulitis kialakulása között szoros kapcsolat figyelhető meg.

A sok rost bevitel gátolja a táplálékban lévő zsírok felszívódását is, ezzel pedig a túlsúly kialakulása ellen hat.

Kiváló rostforrás a zsenge zöldárpa kivonat (Green magma), a Super Greens 49 zöld növény keveréke, a gyümölcsök, zöldségek, teljes kiőrlésű gabonák (a kukorica magas amilóz tartalmú keményítője nem oldható és nem is emészthető, ezért a kukorica kicsit sem hizlal és a bélmozgásokra jótékonyan hat). A lila kukorica ennek különlegesen értékes formája, mert ezen keményítőn felül polifenolokat, flavonoidokat , antocianidineket is bőségesen tartalmaz. A lila kukoricán nevelt gyógygombák jótékony hatását ezek együttesen még inkább képesek felerősíteni. Sok rövid szénláncú zsírsavat tartalmaz a kókusztej is (szükség esetén kókusztejen fel lehet nevelni csecsemőt, míg tehéntejen nem).
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!