Az édes íz minden íz felett van, ez a jutalmazás íze. Így jutalmazza a szervezet az evést, ami ugye alapvető létszükséglet. Már a csecsemők, sőt, a koraszülött csecsemők is az édes ízt minden más íznél jobban előnyben részesítik.

Valószínű, az anyatejet az emlősök újszülöttjei azért fogadják el, mert édes az íze. Minden emlős első tápláléka az anyatej. A csecsemők még kifejezetten elutasítják a savanyút, a keserűt és a sós ízt is. Az umami íz számukra közömbös, tehát valószínűleg az evolúció során ez az íz a második legfontosabb íz (az aminosavakban, fehérjékben gazdag táplálékokra jellemző ez az íz). Nagyon markánsan jelenik meg pl. a kínai ételekben. A sós ízt a kisgyermek hamar megtanulja és jól tolerálja, ezért már igen fiatal életkorban el lehet a gyermek étrendjét rontani.

A keserű íz sokáig tiltólistán van. A keserű sört még a kiskamasz is felettébb utálja, csak azért issza meg, hogy a haverok ne cikizzék. A keserű íz általában mérgező, tehát későbbi elfogadása egyértelműen tanult viselkedési forma.

A kis gyermekek nem szeretik a savanyú ízeket, pedig tudni kell, hogy a gyermekek a felnőttekhez képest természetes módon kifejezetten savhiányosak! A savanyú íz befogadása is tanult forma, kb. a 14-ik életév után válik meghatározóvá. 

Az édes íz azonban végig kíséri a kisgyermekkort, a kiskamasz kort, a kamaszkort, majd felnőtt korban némileg csökken az édes utáni vágy, hogy azután idős korban ismét megnövekedjék (tessenek csak a cukrászdákban körülnézni, bizony a sok fiatal mellett igen sok idősebb hölgyet és urat láthatunk az asztalok körül).

Szeretjük az édes ízeket. Az édes tápanyagok általában energia gazdagok, etetik, ill. itatják magukat.
Az üdítő italokkal szembeni függőségünk mértékét egyértelműen az adott ital édessége határozza meg (nincs más varázslat). Csakhogy korábban az édes ízért, a csecsemőkort kivéve, keményen meg kellett küzdeni. A vadméhek nem adták ingyen a mézet, a gyümölcsök akkoriban kicsik és fanyarak voltak, cukorgyárak nem léteztek. Így nem is volt sokáig gond, de miután a cukoripar olcsón és korlátlan mennyiségben képessé vált a mindig növekvő igények kielégítésére, a helyzet alapvetően megváltozott. 

Az emberek többsége elhízott, a cukorbetegség pedig népbetegséggé vált. Kézen fekvőnek tűnt a megoldás: olyan édes ízű anyagokat kell keresni, amik olyan édesek legalább, mint a cukor, de annál sokkal kevesebb kalóriát tartalmaznak. Volt, amelyiket a tudatos kutatás révén fezetek fel, volt amit véletlen szerűen (pl. szacharin).

Ma az alábbiakat engedélyezik az EU-ban:

1, Aceszulfam (E950): energiamentes, a cukornál kétszázszor édesebb. Biztonságos.
2, Aszpartám (E951): az aszparaginsav és a fenil alanin nevű aminosav kombinációja. Fenilketonúriás (PKU) betegek egyáltalán nem használhatják. Nagyon édes, a de hőre bomlik és elveszti az ízét.  
3, Ciklamát (E952): energiamenetes, a hőt jól bírja.
4, Szacharin (E954): kb. 130 éve ismerjük. Hőálló. A legtöbb kétség vele szemben merült fel, mert állatkísérletekben húgyhólyag rákot okozott igen nagy dózisban. 
5, Szukralóz (E955): nagyon édes, hőstabil. 
6, Stevia (E960): természetes glikozid, a stevia rebaudiana növény leveléből nyerik. Energiamentes, hőstabil. Eredeti élőhelyén a quarani indiánok, mint gyógynövényt alkalmazták évszázadokon át.

Az Unió ide vágó rendelkezései szerint egyiket sem lehet alkalmazni csecsemőknél, illetve kisgyermekeknek készített tápszerekben, ételekben. Várandós és szoptató hölgyek is, ha lehet, kerüljék őket.

Végül vizsgáljuk meg sikerült-e a nagy trükk, azaz a szervezet átverése ezekkel a szerekkel? 

Sajnos a számok arra utalnak, hogy nem. Ma Európában több mint 55 millió cukorbeteg ember él és számuk minden évben majdnem egy millió fővel gyarapodik.

A fenti 6 készítményt 1871-től használjuk, első volt a szacharin, majd  hatvan évvel később jött a ciklamát, a múltszázad  60-as éveiben jött a szukralóz és az aszpartám, a hetvenes évek terméke a szukralóz, míg a Stevia az Unióban 2010 óta engedélyezett.

Mindegyiknek van mellékíze, ami sokszor zavaró lehet.  

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!