Minél ízletesebb egy étel, minél többféle komponensből áll össze, annál inkább arra késztet minket, hogy többet együnk belőle, mint amennyi a kívánatos lenne. A táplálkozás a létfenntartás nélkülözhetetlen része, így  a táplálék felvételt a szervezetünk jutalmazza. Jó lesz a közérzetünk, a hangulatunk, mivel endogén morfiumszerű anyagok szabadulnak fel ilyenkor az agyban.

Ha tehát fogyni akar, akkor az étkezésekkor figyeljen arra, hogy lehetőleg kevés komponensű ételt fogyasszon egyszerre. Egy anti példa: édes hamburger zsemle, mustár, ketchup, hagymakarika, olvasztott sajt,  savanyú káposzta, uborka, hamburger hús. Az intenzív íz élmények a jutalmazással összekapcsolódnak és késleltetik a jóllakottság érzésének a megjelenését. Sok komponens, intenzív ízek, garantált túlevés.
  
Ha a fenti példánál maradva az összetevőket külön-külön tennék az asztalra egymás után, akkor majdnem biztos, hogy több olyan komponens is lenne, amihez hozzá sem nyúlnánk.

De nézzünk csak egy kicsit a jelenség mögé. Miről is van szó? Régóta jól tudjuk, hogy  ugyan azon mennyiségű cukor szájon keresztül történő elfogyasztása lényegesen több inzulintermelődést indukál, mintha ezt a cukor mennyiséget intravénásan adtuk volna be.
 
A jelenség neve inkretin hatás. Az inkretin hatást pedig  hormonok okozzák, amik a vékonybél kezdeti szakaszán termelődnek akkor,  amikor a táplálék oda ér és néhány perc alatt elbomlanak. A legfőbb ilyen hormon a GLP-1 (glükagon szerű peptid). Ez a hormon sok mindent tud. Egyrészt stimulálja, mint láttuk az inzulin elválasztást, másrészt viszont gátolja a glukagon kiválasztást, tehát a májból nem jön ki a cukor a vérbe. A legfontosabb azonban, hogy csökkenti az étvágyat és lassítja a gyomornak a kiürülését a vékonybélbe. Ennek következtében tehát csökken a táplálékfelvétel.

De ha a vékonybél-gyomor találkozásánál lévő régió a rendszeres túlevések miatt sérül, akkor nem fog majd elegendő mennyiségben termelődni a GLP-1 és nincs, ami megállítsa az evés folyamatát.

Ilyenkor főleg a nagyon elhízott emberek esetében  folyamodnak egy olyan műtéti eljáráshoz, amely során a vékonybél első egy méterét kiiktatják és  az ez alatt lévő részt szájaztatják be a csonkolt gyomorba. Ezzel a műtéttel a betegek akár 100 kg testsúlyfeleslegtől is képesek megszabadulni, de csak az első 5-6 évben. Ezután érdekes módon kezdődik minden elölről és újra hízni kezdenek. Ennek pedig a fő oka az, hogy  az „új” bélszakasz GLP-1 termelő képessége fokozatosan ismét leépül, az étvágy nő, a gyomor ürülési sebessége növekszik és megindul a hízás.

A rendszeres túlevés az emésztőrendszernek ezt a rendkívül érzékeny részét fokozatosan elpusztítja, tehát az inkretin hatás fokozatosan eltűnik, mert ezek a hormonok (melyekből több is van, de legfontosabb a GLP-1), illetve az őket termelő sejtek elpusztulnak. 

Az emberiség többsége (főleg a fejlett világban) nem szorul rá arra, hogy az étvágyát fokozzák, mégis napról napra ezt teszik. Ebben élen járnak a TV-műsorok, színes újságok. Nem jól teszik.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!