A bors őshazája India, ahol a mai napig is megtalálható a vadon élő változata. Az üzletekben vásárolhatunk fekete borsot, fehér borsot és pirosat. Talán többen nem tudják, hogy bármelyiket is vesszük, ugyan azt vesszük. Az eltérések a következőkből adódnak.

Ha a borsot éretlen állapotában leszüretelik, majd a napon megszárítják, akkor jutunk a fekete borshoz.

Ha a szüret után a termést beáztatják, majd a szemek héját lekaparják, akkor a  bors színe fehérré válik.

Amikor pedig hagyják teljesen beérni a szemeket, akkor azok pirosak lesznek. Az így szüretelt bors a piros bors.

A borscserje kb. 15 évig terem, majd elpusztul. Európában a selyem úton hozták a karavánok már a Római Birodalom idejében és ez így ment egészen az iszlám hódításokig, amikor is a Selyem út bezáródott.

Új megoldás után kellett nézni a tengereken át. Volt, aki keletre indult , hogy eljusson Indiába (Magellán, Vespuccci), volt, aki nyugatra, tudván, hogy a Föld nem lapos, hanem gömbölyű, (Kolumbusz).

Amikor meglelték a biztos tengeri útvonalakat, Velence híres gazdagsága is leáldozott, mert a vagyonuk alapja a többi fűszer mellett elsősorban a borson alapult. Ez 1503-ban volt, mikor az első borssal és más fűszerekkel megrakott hajó kikötött Portugáliában.

A bors nagyon drága volt, kb. tízszer annyi volt az ára, mint a többi egzotikus fűszernek (pl. fahéj, ánizs, gyömbér, stb.). Arany árban mérték abban az időben!

A bors jellegzetes ízét a benne lévő transzpiperinnek köszönheti.

Gyulladáscsökkentő, élénkítő hatású vegyület, hörghurut kezelésére is jó. Ettől azonban még nem vették volna aranyárban. Egy masszív hiedelem élt abban az időben arról, hogy a bors férfiasságra gyakorolt hatása felülmúlhatatlan! A bors volt a „kor Viagrája”. Ezért adtak meg érte minden pénzt. 

Manapság, mint fűszer annyira elterjedt a világon, hogy valószínűleg minden nép konyhájában ismerik és alkalmazzák a receptekhez. Világfűszerré vált.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!