Amíg a növényekkel való gyógyítás (fitoterápia) bölcsője nem határozható meg, addig a gombákkal való gyógyítás (mikoterápia) ősi hagyományai Kínában, Koreában és Japánban lelhetők fel. Az utóbbi 45 évben onnan indult el világhódító útjára, és ma már nagyon korszerű tablettás kiszerelésű gyógygomba készítmények kaphatók szinte az egész világon.

Ha tudni szeretnénk a gyógygombák gyógyhatásainak az alapját, akkor meg kell vizsgálnunk a gombák összetételét.

Ásványi anyagok, nyomelemek, mikroelemek.

A gombák nátriumban szegény, káliumban és foszforban viszont igen gazdagok. Ezért kedvező a használatuk magas vérnyomás betegségekben.

Magas a vastartalmuk is, ami a vashiányos vérszegénység kialakulását hatékonyan megelőzheti. Sok cinket, mangánt (és pl. a ganoderma germániumot is) tartalmaznak.

A gombák vitamin tartalma.

Mind a vízben  (C-vitamin, B vitaminok), mind a zsírban oldódó vitaminok (D, E, K, A) gazdag forrásai a gombák, kiemelendő, hogy folsav és B12 vitamin tartalmuk miatt a vegetáriánusok a gombák fogyasztását aligha nélkülözhetik, mert ezek nélkül a vitaminok nélkül a vészes vérszegénységnek nevezett betegség alakulhat ki, súlyos neuropathiás szövődményekkel (a növények ugyanis ebből a két létfontos vitaminból szinte alig tartalmaznak valamit).

Immunmoduláns és tumor gátló hatás.

De a legfontosabb gyógyhatásukat az immunmoduláns és tumor gátló poliszacharidjainak köszönhetjük. Az első ilyen forgalomban került poliszacharid a proflamin volt. Azóta már több száz poliszacharid gyógyhatásáról tudunk (pl. PSP tüdőrákos betegeken bizonyult ígéretesnek a kemoterápiával kombinálva, de ilyen a Krestin (PSK) is, aminek főleg májrák, valamint a gyomor és bélrendszer daganatainak a kezelésében van kiemelkedő szerepe). A Krestin Japánban gyómaitake7.jpggyszer, ami évi 5-700 millió dollár értékben kerül felhasználásra. A gomba poliszacharidok immunmoduláns és immunstimuláns hatásait jól hasznosíthatjuk vírusos és bakteriális fertőzések kezelésében, radio és kemoterápiák kiegészítése céljából.

A micéliumokból előállított gombakivonatok előnyei, hogy hatóanyaguk mennyisége pontosan standardizálható (minden tabletta ugyan annyit tartalma), ezáltal jól dozírozható és reprodukálható, tehát nem függ  a hatóanyag tartalom az évjárattól, a termések  minőségétől és korlátlan mennyiségben előállíthatók. Ma már senkinek nem kell az életével fizetnie, mint az ősi Kínában és Koreában, ahol a ganoderma gomba, ill. a bokros gomba (Maitake) be nem szolgáltatása a császári udvarnak halálbüntetést vont maga után.

A gomba poliszacharidok rendkívül összetettek. Glükánok formájában ismerjük őket, de ezek a glükánok nem csak glukózt, hanem gyakran más cukrokat, pl. xilózt, mannózt, arabinózt, tartalmaznak a legkülönbféle kombinációkban.

Pl. a Maitake gomba micélium 29 féle poliszacharidjából 24-nek ismert a daganat gátló hatása.

A gyógygombák történetét nyugaton most kezdjük csak újra írni, hiszen korábban már a mi őseink is használták. Ötzi, az 5300 éve gleccserbe fagyott „jégember” nyírfatapló gombával gyógyította magát, de Caius Plinius Kr.e. 24-ben szintén részletesen írt a gombák gyógyító hatásáról. A középkorra azonban ez a tudás nagyrész elveszett, az akkor írt füveskönyvekben már a fitoterápia dominált. (Pl. Melius Péter Herbariuma, Adamus Lonicerus Kreuterbuch c. munkája, stb.)

Kapcsolódó étrend-kiegészítők:

- Ganoderma gyógygomba (reishi, pecsétviaszgomba)
- Cordyceps gyógygomba (kínai hernyógomba)
- Maitake gyógygomba (bokrosgomba, grifola frondosa)
- Shiitake gyógygomba

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!