1579-ben Jermák Tyimofejevics atamán és nyolcszáz kozák harcosa elindult meghódítani Szibériát. A vállalkozás éppen olyan reménytelennek tűnt, mint Kolumbusz Kristófé, de éppen olyan sikeres is lett.

Szibéria megnyílt a világ számára kincseivel, csodálatos növényeivel, gombáival,  sajátos kultúrájával.

A hatalmas nyír és kocsányos tölgyerdőkben gyakran férfi ököl nagyságú, de néha emberfej méretű gumók figyelhetők meg, melyek úgy néznek ki, mintha a fák rákos daganatai lennének, de nem azok.

Ezek a képződmények az elterülő rozsdatapló, vagy más néven chaga gombák okozta kidudorodások.

A gomba a kéreg alatt a külső évgyűrűk rétegében fejlődik ki lassan, szerkezete majdnem olyan kemény, mint a fa, amin élősködik.

A gomba ivartalan termőtestéből évezredek óta főznek teát. Az újszülöttet ebben mossák le először.

Sebfertőtlenítésre kitűnő hatású, míg belsőleg jó féreghajtó, de alkalmazzák gyomorfájdalmakban, gyomorfekély gyógyítására is.
 
Oroszországban 1955-óta engedélyezik rákbetegségben való alkalmazását. Öt évvel később Ausztrália is hasonló engedélyt adott ki a Chaga gomba gyógyászati felhasználása céljából. Ma már nem csak tea, hanem tabletta formájában is hozzáférhető. 

Nem csodaszer, de csodálatos szer. Korábban úgy hittük, hogy a sámánok (a lélekkultusz megtestesítői) csak dobbal, tánccal, mondókákkal, röviden pszichés ráhatással voltak képesek csak gyógyítani. Mára már világossá vált, hogy nagyon jelentős ismeretekkel rendelkeztek az őket körülvevő flóráról, a gombákról és ezeket az ismereteiket a gyógyításaik során gyakran alkalmazták.

Tudásuk, kultúrájuk eltűntével csaknem elveszett, de az utolsó pillanatban lelkes néprajzkutatók egy részét megmentették. Ez a hatalmas, még ma is ritkán lakott terület, legalább akkora gyógyszerkincset rejteget még számunkra, mint Amazónia őserdői. Ez a kincs értékesebb az ott található aranynál és „egyéb” kincseknél.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!