Antibiotikum a bio almában és körtében?

A probléma kezdete a „tűzelhalás” néven ismert pusztító, bakteriális betegség megjelenése volt. Sok alma és körtefajtát érintett, melyek úgy néztek ki, mintha megégtek volna. Külső beavatkozás nélkül a tűzhalál megöli a virágokat, ágakat és estenként az egész fát, megnehezítve egyes gyümölcsök kereskedelmi forgalmazását, termesztését.

A 90-es években az egyetlen hatékony védekezés ez ellen a sztreptomicin és tetraciklin antibiotikumok alkalmazása volt, amit széles körben használunk emberi kórokozok ellen is. Azóta nyilvánvalóvá vált, hogy a túlzott antibiotikum használat széleskörű rezisztenciához vezet. Ezért 2011-ben megszületett a döntés, miszerint 2014-ig kivonják mindkét antibiotikum használatát.

Az Európai Unió piacára kerülő, az USA-ban termesztett bio alma és körte elvileg már nem tartalmazhat antibiotikumokat - az uniós rendelkezések nem teszik lehetővé az antibiotikumok mezőgazdasági használatát. 

Minden antibiotikum tartalmú bio alma és körte elfogyasztásával mérhető szintű antibiotikumnak tesszük ki a bélflórát, ezzel növelve a sztreptomicin és tetraciklin elleni rezisztencia kialakulását. Nem lehet ennek a jelentőségét eléggé hangsúlyozni, hiszen azt eddig is jól tudtuk, hogy a világon előállított antibiotikumok 70%-át az állattenyésztés során használják fel és nem is a betegségek kezelése céljából, hanem elsősorban hozamnövelés miatt, de az már kevésbé volt ismert, hogy a gyümölcstermesztés során is jelentős mennyiségben alkalmaznak antibiotikumokat.

A gyakorlat nagyon helytelen. Ennek következtében mára már a baktérium rezisztencia aggasztó méreteket öltött. Az utóbbi évtizedekben hatékony antibiotikumok egész sora vesztette el hatását.

Az új típusú antibiotikumok  fejlesztése nem tud lépést tartani az antibiotikum rezisztencia elterjedésének a sebességével, és ha ez így megy tovább, egyes pesszimistább elemzések szerint az évtized végére nem lesz hatékony antibiotikum a kezünkben a fertőző betegségek elleni küzdelemben.

Visszajutunk az 1940-es évek előtti időszakra, amikor még nem ismerték az antibiotikumokat. Ezért mára már túlhaladottá vált az az álláspont, miszerint az antibiotikum rezisztencia széles körű elterjedéséért kizárólag a gyakran feleslegesen rendelt, illetve a betegek által nem megfelelő dózisban és ideig szedett antibiotikus terápia a felelős. Nyilván ennek is fontos szerepe van, de messze nem kizárólagos!