Amikor a méhek új információra tesznek szert, mint például egy új mézforrás, megosztják ezt a hírt társaikkal, amikor visszatérnek a kaptárba. Az USA-ban végzett új kutatás szerint az immunrendszer T-sejtjei is hasonló módon viselkednek, amikor a kórokozókra és vakcinákra való reakciót hangolják össze.

Matthew Krummel, a tanulmány rangidős szerzője nyilatkozatában azt mondja, hogy ugyan a T-sejtek nem járnak táncot, mint a méhek, de összegyűlnek és hasonló módon átadják az új információt.

Csoportosulnak, hogy információt osszanak meg egymással, továbbítsák, amit egy kórokozóról vagy vakcináról felfedeztek, ami segíti az immunrendszert egy összehangolt válasz felállításában. Ez a felfedezés segíthet új kezelések kifejlesztésében, különösen érdekes lehet a vakcinák fejlesztésében.

Azt tudjuk, hogy pl. az influenza elleni oltóanyagok egy évig hatásosak, de azt nem tudjuk pontosan, hogy miért. Úgy tűnik, hogy a T-sejtek „gyülekezése” lehet ezért részben felelős. A kutatók úgy találták, hogy miután egyes T-sejtek meglátogatták a nyirokcsomókat és mintát vettek az idegen anyagból, mint pl. a vakcinák, vírusok és baktériumok, egy ideig gyülekeznek, ami lehet pár óra, vagy akár egy nap is. Krummel és kollégái ezt hívják a „kritikus differenciálódási időszakának”. Szerintük erre azért van szükség, hogy elegendő mennyiségű információ gyűljön össze az immunrendszer számára. Ez az információhalmaz teszi lehetővé azon kórokozók felismerését, melyeknek korábban már ki volt téve a szervezet – még ha évekről is van szó.

Ha az immunrendszernek nem lenne ez a hosszú távú memóriája, a vakcinák teljesen haszontalanok lennének. A szervezet nem emlékezne, hogy már találkozott egy bizonyos kórokozóval, mint pl. a kanyaró vagy diftéria és nem tudná, hogyan kell sikeresen harcolni ellene.

Kutatásukban emberszerű immunrendszerrel rendelkező egereket használtak, melyeket beoltottak lisztéria, egy ételmérgezést okozó baktérium ellen, majd megfertőzték az állatokat ezzel a baktériummal. Az egerek egyik csoportjának az immunrendszere lehetőséget kapott a kritikus differenciálódási időszakra, míg a másiknál blokkolták azt. Míg az első csoport teljesen egészséges maradt, a második áldozatául esett a fertőzésnek, annak ellenére, hogy védőoltást kaptak.

Mindez azt jelenti, hogy talán lehetséges olyan sejteket tervezni, melyek csatlakoznak ehhez a kapcsolathoz és előre meghatározott módon viselkednek, hogy egy adott irányú immunválaszt provokáljanak ki, vagy fokozzák azt.

Ez az eredmény hasznos lehet olyan autoimmun betegségek esetében is, mint pl. a lupus és az 1-es típusú cukorbetegség. Az ilyen betegségnél az immunrendszer kóros mértékben túlműködik. Az információhalmaz összegyűjtésének blokkolásával talán csökkenhető lenne ez a túlzott és rossz irányú aktivitás.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!