Nincs a Földön egyetlen egy olyan állatfaj sem, amelyik bármely életkorban idegen faj tejét szopná. Az meg végkép elképzelhetetlen, hogy a felnőtt egyed saját fajtársának vagy más fajnak a tejét fogyasztaná.
A tej ideális táplálék a csecsemő számára, ezért sietek leszögezni, hogy anyatej érzékenység nem létezik. A tehéntej, ill. más fajok teje soha nem pótolhatja az anyatejet.
Látszatra nagyon hasonlónak tűnik az anyatej és a tehén-, vagy kecsketej összetétele, amint az alábbi táblázatban ez megfigyelhető, de az ördög, mint mindig, most is a részletben lakozik.
Tejalkotók Anyatej kecsketej Tehéntej
fehérjék 1-1,5 4,0 3,2
tejcukor (laktóz) 7,0 4,5 2-6
zsír 4,4 4,1 3,7
ásványi anyagok 0,3 0,8 0,8
energia (kcal/100g) 70 69 65
Ha azonban megvizsgáljuk a fehérje összetételét a különböző tejeknek, akkor nagyon komoly eltéréseket tapasztalhatunk.
A tejfehérjéknek alapvetően két nagy csoportját különböztetjük meg.
1. Kazeinek: alfa kazein, béta kazein, kappa kazein, gamma kazein. Ezek teszik ki a tejfehérjék 80%-át. Tejérzékenység esetén előfordulhat, hogy a más fajok kazeinjeivel szemben alakul ki érzékenység, bár ez a ritkább változat.
2. Savó fehérjék: béta laktoglobulin, alfa laktalbumin, peptonok, albumin, immunglobulinok. Ezek együttesen 20%-át képviselik a tej fehérjéinek. Ezen belül, pedig a béta laktoglobulin mennyisége különösen jelentős, mert a savófehérjék felét ez a fehérje féleség képezi.
Az ANYATEJBEN VISZONT BÉTA LAKTOGLOBULIN NINCSEN!
A tejérzékenység legfőbb oka maga a béta laktoglobulin, kisebb mértékben az albumin.
Tévhit azt gondolni, hogy a kecsketej kiválthatja bármilyen formában is az anyatejet. Sajnos az esetek több mint 92%-ában a kecsketej a tehéntejjel keresztreakciót ad, mivel ugyan úgy fellelhető benne a béta laktoglobulin, ill. a kecsketej kazeinjai is aminosav összetételükben különböznek az anyatej aminosav összetételétől.
Fél éves korig az újszülött bélnyálkahártyája nagyon áteresztő, így a bélbe került idegen fehérjék felszívódhatnak és immunizálhatják a szervezetet. Fél év után ennek a lehetősége csökken, de nem zárható ki teljes biztonsággal.
A tehéntej, a kecsketej, tehát egyaránt fajidegen fehérjéket tartalmaz, ami oka lehet a tehéntej érzékenység (kecsketej) kialakulásának.
Ha az ilyen gyermeknél kiiktatjuk a fajidegen tejfélék fogyasztást, akkor felnőtt korukra a tejérzékenységet teljesen kinőhetik, de ha nem, akkor más ételallergiák rakódhatnak rá az alaphelyzetre és az asztma gyakorisága is nagyon nagymértékben megnövekszik.
A sajtkészítés során látható, hogy a savó fehérjék nem kerülnek felhasználásra, csak az albuminok. Az albuminok is a sajtérlelés során gyakran többszörös fermentáción mennek át. Ennek következtében kisebb egységekre, gyakran aminosavakra esnek szét, ezért van az, hogy főleg a hosszan érlelt, kemény sajtokat sok tej érzékeny felnőtt gond nélkül fogyaszthatja.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a laktóz érzékenység nem azonos a tejfehérje érzékenységgel. A laktózt a csecsemők gond nélkül tudják bontani és kisgyermek korban is ritkán okoz gondot. Felnőtt korban azonban egyre gyakoribbá válik a jelenség az évek múltával.
A kemény, érlelt sajtok laktóz menetesek, mert a fermentáció során a laktózból tejsav képződik, így a laktóz érzékenyek is a kemény, érlelt sajtokat általában gond nélkül fogyaszthatják (ementáli, parmezán, chedar, stb.).
A laktóz érzékenység puffadással, hasmenéssel járó kellemetlen állapot, ami a tej fogyasztása után lép fel kb. 10 perccel. A tehéntej érzékenység, nedvedző bőrtünetekkel, leginkább csalánkiütésekkel, ekcémával, hányással, hasi fájdalommal, gyakran nem múló orrfolyással, köhögéssel, nagyon ritkán anafilaxiás sokkal jár.
Nem hiszem, hogy a sajtkészítés kialakulása a véletlen műve volt. Elődeink rá jöttek arra, hogy a tej sokkal jobban fogyasztható, eltartható, amennyiben sajttá alakul át, miután kicsapták a benne lévő fehérjéket és a fölösleges folyadéktól megszabadították. Az első sajt recept kb. 5 ezer éves, hiszen már az ókori Egyiptomban is tudtak sajtot készíteni.