Kémiai szempontból antioxidánsnak tekinthető tulajdonképpen minden anyag, mely másik vegyület oxidációjának kialakulását meggátolja reaktív metabolitja által (oxidáns) úgy, hogy saját maga oxidál. Ez így meglehetősen bonyolultan hangzik pedig nem az: antioxidáns az a vegyület, mely képes a káros szabadgyököket elpusztítani szervezetünkben.

Biológiai szempontból lényeges antioxidánsnak tekinthetjük azt a vegyületet, amely a reaktív metabolitokkal (prooxidáns) történő reakcióban, alacsony koncentrációban relatíve stabil és nem toxikus termékeket hoz létre. Ezzel megakadályozza a célmolekula oxidációját.

Az oxidáns és antioxidáns közötti reakció terméke már nem kellene, hogy újabb olyan radikális reakciót hozzon létre, melyben szabadgyökök keletkeznek, vagy az oxigén reaktív metabolitjai illetve oxidált szubsztrátok.

Az antioxidánsok aktivitásának eredménye a biológiailag fontos molekulák védelme, és ezzel végeredményben a sejtek, a szövetek és az egész szervezet védelme a szabadgyökökkel szemben.

A szabadgyökök és az oxigén reaktív metabolitjainak toxikus hatása ellen a szervezet védelmi mechanizmusokat épített fel, amelyekkel vagy meggátolja a szabadgyökök kialakulását, vagy, amennyiben azok már létrejöttek, csökkenti segítségükkel azok negatív hatásait. A védelmi rendszerek, melyek a szervezetben lévő szabadgyökök negatív hatásait csökkentik, a következőképpen oszthatók fel:

1. mechanizmusok, melyek a szabadgyökök létrejöttét meggátolják (MATUZALEM)
2. rendszerek, melyek a már létrejött szabadgyököket be-, vagy kifogják (MATUZALEM)
3. javítórendszerek, melyek eltávolítják a szervezetből a károsított molekulákat (MATUZALEM)

Ezeket a védelmi rendszereket hívjuk nagy általánosságban antioxidánsoknak. A védelmi rendszerek második csoportjába tartoznak azok az antioxidánsok, amelyek a már létrejött szabadgyököket fogják be. Ezeket az anyagokat hívjuk szűkebb értelemben antioxidánsoknak.

A szabadgyök elimináció (kiküszöbölés) mechanizmusa alapján csoportosítjuk őket:

- Kifogók – (scavengers) – pl. SOD befogja az O2-t és átváltoztatja nemgyökös O2 és H2O2
molekulákká (MATUZALEMRE jellemző)

- Befogók (trappers) – pl. az E-vitamin befogja az OH-t, és relatív stabil gyökké alakítja
(MATUZALEMRE jellemző)

- Kioltók (quenchers) – pl. a ß-karotin kioltja az egymolekulás oxigént

A védelmi rendszerek harmadik csoportjába tartoznak a javítórendszerek, melyek eltávolítják az oxigén relatív metabolitjai által károsított sejteket.
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!