Kezdetben siker storyként indult. Azt gondolták, a daganatos sejteket ugyan úgy el lehet pusztítani, mint az antibiotikumokkal a baktériumokat.

Szinte havonta hozták ki az újnál újabb citosztatikumokat (akkor még úgy hívták őket), de az áttörés csak nem akart bekövetkezni. Ezzel párhuzamosan a sugárterápia is fejlődött. Az elv azonban ugyan az volt: halálos adag sugárzással (gamma, pozitron, neutron, stb.) elpusztítani a tumor sejteket.

Ez az éra kb. 30 évig tartott és több százmillió beteg soha nem gyógyult meg, viszont borzalmas mellékhatásokkal ismerkedtünk meg használatuk során.

Azt már akkor is tudták, hogy a sejt örökítő anyaga a DNS, és ott, abban lehet valami hiba, ami egy sejtet a daganatos elfajulásra késztet.

Az évezred fordulóra sikerült megfejteni az emberi DNS-t, azaz elolvasni (Humán Genom Program), amiből kiderült, hogy az összes fehérjéinknek a kódolásért a DNS molekulánk mintegy 1,5 -2%-a felelős. Alig harmincezer gén, a többi 98%-ot genetikai „szemétnek” nyilvánították a kutatók.

{$up_uri}dns.jpg


Ezután jött el a biológiai kezelések kora, amikor azokat a géneket kezdték figyelni, amik valamilyen fehérje szintéziséért felelősek, és ha a készítendő fehérje kórosnak mutatkozott, akkor megkíséreltek olyan molekulákat előállítani, amik ezeket a kóros fehérjéket megakadályozták abban, hogy kóros tulajdonságaik a sejtekben megjelenjenek.

Így már sikerült néhány nagyon hatékony gyógyszert kifejleszteni, amik pl. a Krónikus Myeloid Leukémiában a túlélést megtöbbszörözték (Gleevec, Sutent) és más betegségekben is sokkal hatásosabbaknak bizonyultak, mint a közben kemoterápiás szereknek átkeresztelt citosztatikumok.

A döntő év azonban 2008 volt, amikor is kiderült, hogy a DNS-ben az a bizonyos 98% „hulladék” valójában egyáltalán nem hulladék, hanem létfontos SZABÁLYOZÓ GÉNEK, amik a fő felelősei a sejt normális működésének.

Ezek a gének, géndarabok igen rövidek, ezért amikor a sejtbe információt küldenek a hírvivő molekulákkal (RNS), akkor ezek az RNS molekulák a szokásosnál sokkal rövidebbek, ezért őket elnevezték mikro RNS-eknek. És most jön a lényeg. Amikor a mikro-RNS szintje a rosszindulatú daganatos sejtekben határozottan alacsonyabb, mint a normális sejtekben, az azt jelenti, hogy a daganatos kialakulás gátlásáért felelős szabályozó DNS szakaszok a tumoros sejtekben nem működnek.

Miért nem működnek?

Nyilván valami mutáció révén károsodtak és mivel a teljes DNS 98%-át ezek a szakaszok teszik ki, ezért sokkal valószínűbb, hogy a sejtet érő mutációk ezeket a DNS szakaszokat érintik a leggyakrabban. Ezért állítottam én olyan vehemenciával, hogy a sugárterápia felett az idő eljárt, hiszen a különböző radioaktív sugárzások sokkal valószínűbb, hogy ezeket a szabályozó funkcióért felelős géneket fogják elroncsolni és ez által még a normális sejtekből is rákos sejt keletkezhet. Hiroshima óta pontosan tudjuk, hogy a sugárzások rákkeltőek, mégis ezzel gyógyítottunk. A citosztatikumok döntő többsége is a DNS molekulát támadja és éppen ezek a szabályozó funkciót ellátó „hulladék” (98%) van a leginkább kitéve az ő káros hatásuknak. Nem véletlen, hogy a citosztatikumok döntő többsége is kifejezett rákkeltő hatással bír.

A további kutatások tehát most erre a korábban hulladéknak vélt 98%-ra koncentrálódnak, mert ezeknek a szabályozó funkciót betöltő génszakaszoknak a felismerése, azonosítása vezet el minket ennek a szörnyű betegségeknek az oki terápiájához. A Cancer, a Cell, a Nature, A Science, stb. folyóiratokba szinte be sem lehet ma más témákkal kerülni, mint a mikro RNS-ekről, a másodlagos transzmetilációs folyamatokról szóló cikkekkel.

Most már tényleg látszik az alagút végén a fény. De addig is minden meg kell tennünk, hogy megélhessük ezt az időt, óvjuk immunrendszerünket, kerüljük a dohányzást, az alkoholt, a zsíros, égett ételeket, füstős levegőt, mert legfőbb szövetségesünk saját immunrendszerünk.

Daganatos betegeknek ajánlott csomagunk is ebben segít.

Komplementer Csomag Daganatos Betegeknek - Komplementer Csomag Daganatos Betegeknek
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!