A ráksejtek világa I.

Sokáig tartotta magát az a dogma, hogy ezek primitív, ősi állapotba visszazuhant sejtek, amik kikerülve minden szabályozás alól, csak az "osztódni parancsnak" engedelmeskednek. Pedig létezésük okán bizonyítható, hogy ez messze nem így van.

Elképesztő furfangokkal, praktikákkal élnek ezek a sejtek, mikor kijátsszák teljes immunrendszerünket, rákényszerítik ép környezetüket, hogy őket eltartsák, ereket növesztetnek magukba, valamint olyan szövetekbe fészkelik be magukat, ahol egyébként semmi keresni valójuk nincs és ott élnek és szaporodnak akadály nélkül.

Valószínűleg általunk ismeretlen módon kommunikálnak egymással, kezdetben hatásos gyógyszereinket általában fél-egy év alatt megtanulják közömbösíteni, még úgy is, ha ezeket a gyógyszereket kombinációban adjuk a nagyobb hatás elérése céljából.

Ezek lennének tehát azok a primitív sejtek? Korunk halálozási statisztikáiban már a második helyre zárkóztak fel és valószínű, hogy 2020 utána a fejlettnek mondott világban első számú halál okká lépnek elő.

Ezek a sejtek tehát nagyon is „intelligensek”, így hát itt az ideje, hogy újra gondoljuk a kérdést. Így viszont nem spórolhatjuk meg azt, hogy a tisztán látás okán kicsit visszatekintsünk a múltba.

Az élet kb. 2 milliárd évvel ezelőtt kezdődött a Kambriumnak nevezett korszak őstengerében, amiről szinte nem tudunk semmit. A tudásunkban mindjárt itt tátong egy másfél milliárd éves lyuk.
 

Kb. ötszáz millió éve jelentek meg az egy ostoros majd a két ostoros egysejtűek, melyek más egysejtűeket felfaltak, de el nem pusztítottak, így a kétostoros társaság tagjai ezek segítségével képessé váltak a fotoszintézisre és ők lettek a növényvilág ősei, míg az egyostoros társaság ezeket a felfalt egysejtűeket átalakította és ők lettek az állatok és gombák ősei (ezek pedig a mitokondriumok).

A növényvilágnak legalább kétszázmillió évig semmi szüksége nem volt az állatvilágra, ez az egymásra utaltság csak a nyitvatermőknél jelent meg. A nyitvatermők szaporodásában nagy szükség van az állatokra, gondoljunk csak pl. a méhekre és bizonyos virágokra.

Közben a növényvilág birtokba vette a szárazföldet is, nyilván előbb, mint az állatvilág tagjai. Ma már a fenyőkön kívül alig vannak nyitvatermő fajok, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy tudjuk, mi volt az oka annak, hogy a Permben még uralkodó nyitvatermők (250 millió éve) százmillió évvel később (Kréta) olyan hátrányba kerültek a zárvatermőkhöz képest, hogy napjainkban a nyitvatermők kipusztulásának a végét érjük (evolúciós léptékkel)?

De ne siessünk ennyire. Az első növényi szervezetek kb. 150 méter mélyen a tengerben alakultak ki. Oda már csak a sötétzöld színű fény jut le a spektrumból, tehát ők a cyanobaktériumok és a vörös algák lehettek. Az emelkedő oxigén szint miatt a légkör kezdett kialakulni, így a tenger már 20-50m mélységben is lakhatóvá vált, ide már lejut a kék fény is, tehát a sárga színtestekkel rendelkező barna moszatok és kovaalgák váltak meghatározóvá. Mikor a légkör már 10% oxigént tartalmazott, 20 méteren is beindult az élet, ez a zöld algák birodalma, itt már a vörös fény energiáját is képessé váltak hasznosítani.

Az algáknak ez a rétegződése a tengerekben ma is megfigyelhető, tehát amikor azt mondják, fogyasszon algát, mert egészséges, rögtön adódik a kérdés: melyiket? És miért pont azt?

Meggyőződésem, hogy a daganat terápia szempontjából teljesen mindegy, mert mint már korábban láttuk, az elmúlt 150 millió évtől eltekintve a növényvilág „nem osztott lapot az állatvilágnak”, úgy elvoltak őseink nélkül, mintha azok a Földön sem lettek volna. Valószínűnek tűnik, hogy azok a növények, melyek genetikailag ennyire eltérőek, mint pl. az algák, nem lehetnek hatással olyan betegségekre, mint a rák. Azok a növények lehetnek izgalmasak, melyek az algáknál sokkal fiatalabbak.

Elmondhatjuk-e, hogy az ember fejlettebb, mint mondjuk egy tölgy? Evolúciós szempontból biztosan nem. A tölgy más irányú fejlődés eredménye, de nem élő kövület, bizony kortársak vagyunk.

Az állatvilág eme szörnyű betegségcsoportjára, mint a rák a megoldás kulcsait a növények és a gombák rejthetik. Ezek segíthetnek nekünk. Csak Münchausen báró tudta kihúzni saját hajánál fogva magát a mocsárból a lovával együtt.

Ez a szemléletmód vezetett minket akkor, amikor újabb rosszindulatú daganatos betegeknek szánt táplálkozás kiegészítő csomagjainkat összeállítottuk. Hogy ez a másfél milliárd éves rokonság mennyire igaz, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Kaliforniában a Pasadéna Intézet kutatói egy közönséges gyomnövény, az Arabidopsis thaliana genetikai állományát megfejtették. A növény 26 ezer gént tartalmaz - ez majdnem annyi, mint az emberi sejtben lévő gének száma-, de az igazán meglepő az volt, hogy a növényben 289 olyan gént találtak, ami az embernél is ismert és jelenlétük súlyos emberi megbetegedéseket okoz. Ez a 289 gén a normális sejtekben nem működik (emberi sejtekben), de ott vannak, és ha aktiválódnak valamilyen módon, akkor jelennek meg a betegségek tünetei.