A kvantummechanika kidolgozója, a Nobel-díjas Heisenberg  írt egy nagyszerű könyvet ezzel a címmel vagy ötven éve. Minden tudomány művelőt ebben az írásban döbbent rá, hogy ha a jelenségeket közelebbről megvizsgáljuk, gondolkodásunkat, fogalmi rendszereinket újra kell értékelnünk.

Szinte minden biológia könyv leírja, hogy naponta minden tízezredik sejtünk osztódik. De mit is jelent ez a gyakorlatban? Azt jelenti, hogy naponta testünkben ezermilliárd sejt pusztul el és keletkezik. Ez nem egyszerű sejtosztódás, mert ha naponta nem pusztulna el bennünk ennyi sejt, akkor már egy éves korunkban elképesztő méreteink lennének, súlyunkat ezermillió tonnákban kellene kifejezni.

Tehát naponta ezermilliárd sejt hal meg bennünk és ugyan ennyi keletkezik is. Rákkutatók nemzedékei nőttek fel azon, hogy az ezermilliárd új sejtből néhány a sejtosztódás során hibásan készül el, éswrongway.jpg ezekből lesznek a ráksejtek, amik bennünk elszaporodva ezt a  súlyos betegséget okozzák.

Ezt tanítják ma a középiskoláktól az egyetemekig, pedig majdnem biztosan nem erről van szó. Sokkal fontosabb a megértés szempontjából az a naponta elpusztuló ezermilliárd sejt.
 
Az igazi probléma éppen itt van. Ezek a sejtek elöregedtek, károsodtak, életképtelenek, tehát pusztulniuk kell. Mi van akkor, ha éppen ők a történet főszereplői? Olyan sejtek, amiknek pusztulniuk kellene, de valamilyen ok miatt kibújnak a programozott sejthalál alól és miközben korábbi tulajdonságaikat részben vagy egészben elvesztik, helyette megkapják a halhatatlanságot, és semmivel nem törődve csak folytonosan önmagukat sokszorosítják.
 
Hát nem mindegy? - kérdezhetnénk. Bizony nem. Ez úgy van, mint a régi viccben, amikor a bácsi megkérdezi a vonaton, hogy messze van-e Miskolc? Nincs messze, hangzik a felelet. Jó két óra múlva ismét felteszi ugyan ezt a kérdést, de akkor már a válasz így hangzik: most már messze van.

Így vesztegettünk el sok évtizedet, a sok kudarc ebben keresendő. De most már legalább Miskolc felé megy a vonat.
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!