A máj, gyomor vagy vastagbél krónikus gyulladása, melyet a legtöbb esetben vírus-, vagy bakteriális fertőzés okoz, ezen szervek rákos megbetegedésének legfőbb rizikófaktora. A MIT (Massachusetts Institute of Technology kutatói három évtizede kutatják az összefüggést a fertőzések és a rákos elfajulások között.
A gyulladás a szervezet természetes reakciója a fertőzésekre, ha azonban ez a hatás túl sokáig fennáll, károsíthatja az egészséges szöveteket.
A The Lancet című neves folyóiratban megjelent tanulmány szerint a fertőzések generálta gyulladások az új rákos esetek kb. 16%-áért felelősek.
Amikor az immunrendszer érzékeli a sejtkárosodást vagy patogén jelenlétét a szervezetben, elkezdődik a gyulladás folyamata. Ennek során különböző immunsejtek (makrofágok, neutrofilek) érkeznek a fertőzött területre, hogy elpusztítsák és elnyeljék a betolakodókat és más elpusztult sejteket: fehérjéket, nukleinsavakat és más molekulákat.
A folyamat részeként az immunsejtek erősen reaktív vegyületeket termelnek, hogy hasítsák a baktériumokat. A kutatás szerint ezek a vegyületek növelik a rák kockázatát, mivel átszivároghatnak más szövetekbe is. Ha a gyulladás hosszú időn keresztül fennáll, a szövetek állandóan ki van téve ennek a negatív hatásnak.
A kutatók tanulmányuk során Helicobacter hepaticus baktériummal fertőztek meg egereket, 10 hét elteltével súlyos fekély és hepatitisz alakult ki náluk, majd a 20. hét körül több egyednél vastagbélrák alakult ki.
A 20 hét alatt megfigyelték a szövetek, a DNS, RNS és fehérjék károsodását, valamint beazonosították azokat a géneket, melyek aktiválódtak vagy deaktiválódtak.
A chlorocytosine szintje összefüggésben van a gyulladás mértékével, ezért a későbbiekben ez egy jó marker lehet a rizikó meghatározásában.
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!