„Kulcs immunsejtek” tüdőrákos betegeknél

Ezek az immunszupresszív sejtek (T-szabályozó sejtek) lekapcsolják a z immunrendszernek a T-sejtes limfocitáit, amelyek a rák ellen küzdenek. A tanulmány során a kutatók azt találták, hogy minél több T-szabályozó sejt és minél kevesebb T-sejtes limfocita van jelen a tumorban, annál nagyobb az esély arra, hogy a rák visszatér.

Ha a további vizsgálatok sikeresnek bizonyulnak, akkor lehetővé válik, hogy megmérjük a T-szabályozó sejteket tüdőrákban, amely segíthet megjósolni, hogy a betegnek szüksége van-e kemoterápiára a műtétet követően, hogy megakadályozzuk a rák visszatérését.

Ezeknek a biológiai markereknek a segítségével csoportosítani tudjuk majd a betegeket alacsony és magas kockázat szerint. Ez különösen fontos, mert tüdőrákban a túlélés aránya korai szakaszban mindössze 50%.

Az általános gyakorlatban, ha korai stádiumban eltávolítják a tumort, általában ritkán követi kemoterápia, mert a tumort alacsony kockázatúnak ítélik. Mégis a korai stádiumú betegek felénél visszatér a rák.



Jelenleg nincs mód arra, hogy kimutassuk, melyik páciens fog visszaesni, ezért az orvosok inkább kerülik a toxikus kemoterápiát a korai stádiumú betegeknél azért, hogy megakadályozzák a káros mellékhatásokat. A biológia markerek hiányában az orvosok most a tumor méretére és elhelyezkedésére vannak utalva, hogy milyen típusú sejteket tartalmaz és hogy átterjedt-e a tumor a nyirokcsomókra.

Ezek a fizikai jellemzők nem írják le a daganat genetikai összetételét, tervezett lépéseit, mint ahogyan pl. valakinek az arca vagy testalkata sem árulja el a szándékát vagy viselkedését.

Ahhoz, hogy felismerjük a biológiai különbségeket az agresszív és a nem agresszív tüdőrákok között az onkológusoknak egy pontosabb módszerre van szükségük. A vizsgálat során 64 korai stádiumú tüdőrákos betegből vettek mintákat, akiknél már eltávolították a daganatot. A kutatók megmérték a T-szabályozó sejtek és a T-sejtes limfociták mennyiségét minden egyes tumorban, ezután összehasonlították az egyes tumorokat és a betegség lefolyását.

Az összes páciens közül a visszaesés kockázata akkor nőtt leginkább, ha a T-szabályozó sejtek száma magas volt. Azok a betegek, akiknél a tumorban nagyobb százalékban volt jelen a T-szabályzó sejtek, mint a T-sejtes limfociták száma, 50%-ban visszaestek.

Azok a betegek, akiknek nem volt T-szabályozó sejtjük, nem estek vissza később. Ez a megállapítás arra is utal, hogy fontos elemezni a tumor sejtek viselkedését és a tumor kapcsolatát az immunrendszerrel. Az egyik fontos lépés annak a megállapítása, hogy mely tényezők okozzák, hogy egyes daganatok több T-szabályozó sejtet hoznak létre, mint mások. A végső cél egy olyan terápia kidolgozása lenne, ami megakadályozza a daganatokat abban, hogy több T-szabályozó sejtet hozzon létre, mint T-sejtes limfocitát.

Ilyen készítmény jelenleg még nincs, de az irány jó, mert szakít a primitív, elfajzott, degenerált ráksejt szemlélettel, mert ezek a nagyon is „intelligens” sejtek valóban intelligens terápiával győzhetők csak le.