Minden mellrák azonos?

És mégis, nem minden nő kapja mellrák esetén ugyan azt a kezelést. Mi ennek az oka?

Természetesen az első ok, hogy a mellráknak különböző típusai léteznek, a kezelés pedig jelentősen függ attól, hogy milyen mellrákkal állunk szemben. A másik ok, hogy az egyes esetek eltérő stádiumban kerülnek felismerésre: fontos, hogy mekkora a tumor, illetve mennyire terjedt szét a szervezetben. Végül pedig a mellrák kezelése függ attól, hogy milyen a daganat várható viselkedése. Ezek a tényezők főleg a várható prognózison alapulnak.

Vizsgáljuk meg a mellrák különböző típusait:

1, IDC (invazív duktális karcinóma): ez a leggyakoribb mellrák típus. Az esetek kb. 80%ában fordul elő. Ennél a mellrák típusnál a daganat a tejcsatornából indul ki, és időnként lyukat fúr annak falán, így eljut a mell zsírszöveteibe.

2, Invazív lobuláris karcinóma: a második leggyakoribb mellrák típus, mely az esetek 15%-ában fordul elő. A daganat az emlő lobulusaiból indul el, ahol a tej termelődik. Bár ez a típus kevésbé agresszívebb lehet, mint az invazív duktális karcinóma, mégis sok esetben megtévesztő. Ez a tulajdonsága pedig abból fakad, hogy a mammográfon gyakran kisebbnek látszik, mint amekkora valójában.

3, egyéb mellrák típusok: az invazív duktális és lobuláris karcinóma tehát az esetek kb. 95%-át teszi ki, az összes többi típus sokkal ritkábban fordul elő (phyllodes, metaplastic, gyulladásos emlőrák, stb.).

4, A gyulladásos emlőrák nagyon trükkös. Először is, nem is tűnik daganatnak, ráadásul gyakran nem is látszik, ezért sokszor félre diagnosztizálják. A daganat a bőrből indul és olyan, mint egy kiütés. Amikor az antibiotikumos kezelés 5 nap után sem jár pozitív hatással, akkor kezdenek más irányba tapogatózni. Ez egyébként a mellrákok legagresszívebb típusa.

5, DCIS (ductal carcinoma in situ) – in situ duktális emlőrák: ezt a típust azért érdemes megemlíteni, mert egyre több esetet diagnosztizálnak. A DCIS a mellrákok legkorábbi stádiumának tekinthető (0. szint), nem agresszív típusú rák. Csak mammográfia segítségével deríthető fel. Ezt a típust nagyon nehéz felfedezni, mert a tejcsatornák belsejében alakul ki.

A kezelés szempontjából sokat számít az is, hogy a daganat sejtek milyen receptorokkal rendelkeznek. Pl. Her-2 receptorban gazdag tumorok jól reagálnak a Herceptin kezelésre, míg azok a tumorok, amik ilyen receptorokat nem tartalmaznak, nyilván nem. Ugyan ez igaz az ösztrogén receptorok vonatkozásában is.

Így hát a kezelés mindezeket a tényezőket figyelembe vevő, bonyolult stádium beosztáson alapul, de soha nem nélkülözhető ezen felül a tapasztalt onkológus megfelelő intuíciója sem.