Pár nappal ezelőtt egy érdekes tanulmány jelent meg a Nature Cell Bioglogy című szaklapban. Rákkutatók első alkalommal tudták megfigyelni, hogyan versengenek a sejtek azért, hogy vérereket növesszenek és azonosították azokat a kulcsfontosságú receptorokat, melyek segítségével a sejtek kontrollálják ezt a folyamatot.
A rákkutatók szerte a világon folyamatosan arra keresik a választ, hogy a tumorokat tápláló vérerek miért különböznek a normál érhálózattól, néha ugyanis rossz minőségűek és nem működnek megfelelően.
Azokat a rákos daganatok, amelyek kevesebb tápanyaghoz és oxigénhez jutnak hozzá, agresszívebbek lesznek és nehezebb kezelni őket, ezért a kutatók azon dolgoznak, hogy vagy megpróbálják helyrehozni ezeket az ereket, javítva azok funkcióját, vagy megállítsák a tumort ellátó vérerek növekedését elpusztítva ezzel a rosszindulatú daganat sejteket.
A normál sejtek esetében az érhálózat növesztésekor komoly verseny van a sejtek között. Ezt a versenyt két receptor aránya, mennyisége és egyensúlya határozza meg (Vegfr1, Vegfr2). A győztes sejt folytatja a küzdelmet szomszédjával annak érdekében, hogy megőrizze vezető pozícióját. Ez a küzdelem megállás nélkül folyik a sejtek között. A sejtek ugyan úgy működnek, mint a politikusok vagy egy szervezet vezetői, folyamatos küzdelmet vívnak egymással, és ahhoz, hogy valamelyik sejt képes legyen megtartani vezető pozícióját, különleges képességekre, kvalitásokra van szüksége. Emellett a győztes sejt instrukciókat ad a többi követő sejtnek, tehát a nem győztes sejtek együttműködnek azért, hogy együtt felépítsék az új véreret.
Kutatók szerint ez a verseny lehet a kapcsolat a sejt azon képessége, melynek segítségével felismeri a tumorból érkező jel irányát és az érképzés irányítása között. A ráksejtek az együttműködés helyett a csúcson „csoportosulnak”, és valószínűleg ezért nem működik tökéletesen a folyamat.
Ha sikerül megérteni, hogyan tudjuk a sejtek versenyző-együttműködő képességét visszaállítani, az erek normál funkcióját is visszaállíthatjuk, így talán a rákos daganatok nem válnak olyan agresszívvá.
Mint látható, van még bőven mit tanulnunk ezektől a „primitív” sejtektől.
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!