Tej vs. prosztatarák

A tejet sokan úgy jellemzik, mint a világ legegészségesebb, természetben fellelhető italát. Nem tartalmaz adalékanyagokat, színező anyagokat, tartósítószereket, viszont sokszor vitaminokkal, ásványi anyagokkal dúsítják. A tej emellett fehérjét, magnéziumot, káliumot, B-vitamint és kalciumot is tartalmaz.

A tej valóban olyan csodaszer, mint azt korábban gondolták sokan?

Egyre több kutató állítja, hogy a tej rendszeres fogyasztása nem hogy nem segíti megelőzni a betegségek kialakulását, hanem ellenkezőleg, nagy mennyiségű fogyasztása súlyos betegségek kialakulásához vezethet.

Két egymástól független tanulmány, egy olasz és egy kanadai, megállapította, hogy a tejfogyasztás kapcsolatban van a prosztatarák magasabb rizikójával. A kanadai tanulmány szerint azok a férfiak, akik naponta 8dl tejet isznak, duplájára növelik a prosztatarák kialakulásának esélyét. Más korábbi tanulmányok a rendszeres tejfogyasztást olyan betegségek kialakulásához kötötték, mint a rheumatoid artritisz, asztma, szívbetegségek és a szklerózis multiplex.

Egy, a New England Journalban megjelent tanulmány szerint a tejben található fehérjék megzavarják az inzulintermelést, ami növeli a cukorbetegség kialakulásának valószínűségét.

Ennek megfelelően a világ tejfogyasztása fokozatosan csökken, az elmúlt 10 évben összesen 14%-kal.

Kutatók szerint néhány ezer évvel ezelőtt az emberek még biztosan nem fogyasztottak tejet, mivel az hasi fájdalmat okozott. Az európai emberek ugyanis nem rendelkeztek azzal a génnel, mely a laktáz enzim termeléséért felelős, ami a tejcukrot, a laktózt képes lebontani. Ma a lakosság kb. 10%-a szenved laktóz intoleranciában.

A tejfogyasztásnak különösen az USA-ban van nagy „hagyománya”, a felnőtt amerikai lakosság naponta átlagosan 3 pohár tejet iszik meg.

A rendszeres tejfogyasztás növeli a vér IGF-1 növekedési hormon szintjét, s kutatók szerint ez okozhatja a prosztatarák gyakoribb előfordulását, és más rákféleségek kialakulását is elősegíti. Ez pontosan úgy működik, hogy a tejfehérjék hatására nő az inzulin szintünk, az inzulin pedig emeli az IGF-1 szintjét. Ezért van az, hogy az inzulinnal kezelt cukorbetegben a rákbetegségek gyakorisága magasabb, mint a nem cukorbeteg csoportban. Az IGF-1 szintet tehát nem kell, nem szabad semmivel stimulálni.

Ráadásul úgy tűnik, a tej egyáltalán nem erősíti a csontokat. Több tanulmány is készült a témában, de többségük nem talált egyértelmű összefüggést a tejfogyasztás és a csontok erőssége között

És akkor még nem beszéltünk a tejben fellelhető rengeteg antibiotikumról, mert azt senki ne higgye, hogy egy tehén tartósan adhat napi 40 liter tejet, mindennapos fejőgép használat mellett anélkül, hogy a tőgye be ne gyulladna. Ezt pedig masszívan kezelik, hogy erre ne kerüljön sor. Aki nem hiszi, próbáljon meg a mai tejekből aludttejet csinálni otthon, biztosan nem fog sikerülni.

Azon kívül az így tejelő tehén is egy szörnyszülött. 1900 körül egy tehén maximum napi 6 liter tejet adott. Ezek a tehenek, ha nem kapnának speciális tápokat, néhány nap alatt elpusztulnának a sok tejvesztés miatt kialakuló ionhiányok és sav-bázis eltolódások miatt. Gondoljuk meg. Miért is kéne egy borjúnak napi 40-50 liter tej? Ez nyilvánvalóan abnormális. Ezek a négylábú „tejgyárak” közvetlenül és közvetve is elpusztítanak minket. Azzal, hogy tejüket megisszuk a károkozás közvetlen, azzal pedig szintén számolni kell, hogy a beleikben olyan mennyiségű metángáz termelődik nap, mint nap, aminek a következtében minden nyáron valósággal megsülünk városainkban, a köztes napokban pedig élvezhetjük a tornádók szépségeit.