Tumor lízis szindróma (TLS)

A tumor lízis szindróma leginkább úgy határozható meg, mint több metabolikus rendellenesség kedvezőtlen együttállása, mely vagy spontán, vagy a rákos daganat kezelése során alakul ki.

TLS leginkább az alábbi betegségekben alakulhat ki:

- Non-Hodgkin limfóma
- Akut limfoid leukémia
- Akut myeloid leukémia
- Krónikus limfoid leukémia
- Krónikus myeloid leukémia
- Mellrák
- Hererák
- Medulloblasztóma
- Merkel sejtes karcinóma
- Neuroblasztoma
- Kissejtes tüdőrák

Általában a tumor lízis szindróma a kombinált kemoterápia után jelentkezik, de néha spontán is kialakulhat vagy sugárkezelés, illetve kortikoszteroid kezelés hatására. Az emelkedett LDH szint (a sejtekben található enzim) is növelheti a TLS kialakulási esélyét.

Lényegében arról van szó, hogy egyszerre nagy mennyiségű tumor sejt esik szét és a sejtekből felszabaduló fehérjék és egyéb komponensek a szervezetet elárasztják és kóros immunreakciót provokálnak, valamint kiválasztó szerveket (vesék, máj) annyira megterhelik, hogy ezen szervek olyan súlyos, heveny károsodást szenvednek, ami közvetlen életveszéllyel jár. Spontán bekövetkezte ritka, leginkább akkor fordul elő, ha egy nagy daganat konglomerátumot ellátó artériás érszakasz embolizációja (vérrög okozta elzáródása) hirtelen, egy időben sok tumor sejt pusztulásához vezet.

A hatékony kemoterápiának erre a szövődményére fel lehet és fel is kell készülni. Az ebből a szempontból veszélyeztetett betegeket kórházban kell kezelni és nem ambuláns formában, és ha rapid tumor sejt elhalást észlelünk, akkor a kemoterápia, ill. sugárkezelés akár fel is függesztendő.