Új szemlélet a rákgyógyításban

Mikor a múlt század 80-as éveiben először írtak arról, hogy a gyomorfekélyt baktérium, méghozzá a helicobacter pylori okozza, kezdetben teljes értetlenség, elutasítás volt a felfedezők osztályrésze, majd később Nobel díjat kaptak.

Azt is évtizedek óta tudtuk, hogy a gyomorfekély egyfajta rákmegelőző állapotnak tekinthető, mivel a gyomorfekélyes betegekben a gyomorrák gyakorisága sokkal nagyobb, mint akik ebben a betegségben nem szenvednek.

A húgyhólyag rák is jelentősen gyakoribb azokban a betegekben, akik bilharziózisban schistosoma haematobium nevű parazitával fertőződnek, ami könnyen megeshet pl. a Nílusi fürdőzés alkalmával. A kórokozó a bőrön át jut be az emberi szervezetbe, majd ott a májban kifejlődve a véráram útján jut el a húgyhólyag falába, ahová a nőstények a petéiket lerakják. Ezek ott kikelve a vizelet útján távoznak az emberből, de a betokozott peték súlyos nyálkahártya gyulladást hagynak vissza maguk után, és ennek talaján alakul ki a később a hólyagrák.

Eltérő kórokozókról van szó, de mindháromban az a közös, hogy egy adott szervben krónikus gyulladást tartanak fenn, és ennek következtében az ott felszabaduló gyulladás keltő anyagok hatására a sejtek olyan károsodást szenvednek el, mely elindítja őket a rosszindulatú elfajulás útján.

De vajon csak ez a három kórokozó képes ilyesfajta elváltozások provokálására? Nyilvánvalóan nem.

Azért is emeltem ki ezt a három példát, hogy rávilágítsak arra, hogy ezek egymástól igen távoli szervekben élősködő kórokozók, mint faj is egymástól igen távol állnak, de a közös minden esetben a KRÓNIKUS GYULLADÁS, amit képesek kiváltani.

Ha gondolkodásunkat ezen út mentén folytatjuk, akkor nyilvánvaló kell, hogy legyen mindenki számára, hogy bármilyen ágens, legyen az élő vagy élettelen (mint pl. valamilyen molekula, pl. kátrány, azbeszt, cigaretta füst, stb.) vagy bizonyos vírusok, ionizáló sugárzások, ha képesek krónikus gyulladást előidézni a szervezetünkbe, akkor potenciálisan rákkeltő hatással is rendelkeznek.

A mikrobák többsége által okozott krónikus gyulladások megelőzhetők, ezekben az esetekben tehát a rákmegelőzés oki terápiáját jelenti a TBC, vagy a gyomorfekély sikeres antibiotikummal történő gyógyítása, ill. a bilharziózis sikeres kezelése.

Érdekes, hogy a vírusok rákkeltő hatását sokkal korábban befogadta a tudomány művelőinek közössége (lásd HPV fertőzés, méhnyak rák), még védő oltást is kifejlesztettek ellene.

Még a vírusoknál meg kell említeni azt a tényt is, hogy a hepatitis B és C vírus fertőzöttek körében is az elsődleges májrák kialakulása sokkal gyakoribb, mint azokban, akik ilyen fertőzést nem szenvedtek el soha (kb. 52%-át a B vírus, 25%-át a C vírus okozza).

Mostanában napvilágra kerültek olyan vélekedések is, hogy a HPV vírus a szájüregi rákok gyakoriságának a megnövekedésében nagyobb szereppel bír, mint a dohányzás. Fél tucat vakcina áll engedélyeztetés előtt, mely a vírusok okozta rosszindulatú elváltozások megelőzésére lett kifejlesztve.

A krónikus gyulladásos betegségek többsége azonban megelőzhető, ill. jól kezelhető, ezért állítják sokan hogy a rosszindulatú megbetegedések 70%-a megelőzhető volna, ha a megelőzésre sokkal nagyobb figyelmet fordítanánk, és nem csak azokba a gyógyszerekbe ölnénk dollár százmilliárdokat, amik már a kialakult betegség gyógyítását szolgálják (több-kevesebb sikerrel).

A tiszta levegő, a tiszta víz fontosságát mindenki megfelelően értékeli, de ami a táplálkozásunkat illeti, ott még nagyon jelentős lemaradást kell behoznunk szemléletünkben. Még ma is hallani szakmai körökből olyan vélekedést, hogy az étrend-kiegészítők, a természetes vitaminok feleslegesek.

Ugyan arra rímelnek, mint 30 évvel ezelőtt, mikor a két ausztrál orvost a helicobacter okozta gyomorfekély betegség miatt kinevették akkori nagyjaink. És ugyan úgy is fognak járni.