Szívünk életünk során kb. 3-3,5 milliárd dobbanást végez, többnyire ütemesen. Sokáig azt hittük, ez a ritmus nagyon meghatározott, ám de Kolmogorov és más matematikusok egyértelműen bizonyították, hogy  a szív működése kaotikus.

Nem kell megijedni, mert pl. a naprendszer bolygói is kaotikus mozgást végeznek immár évmilliárdok óta, tehát a kaotikus ritmusok általában igen stabilnak mondhatók. Kétségtelen, hogy előre jelezhetőségük meglehetősen korlátozott, valamint az is, hogy viszonylag kis behatások együttállása (a kezdeti feltételek kicsiny módosulása) a végeredményt drámai mértékben befolyásolhatja. Így van ez a szívünk esetében is. Az USA-ban és az EU-ban évente kb. egy millió ember hal meg hirtelen szívhalál következtében (European Heart Journal,  M. Cerrone). bls.jpg

Mit tehetünk?

A beteg túlélése döntően a mellette álló, segítséget nyújtó emberen, embereken  múlik ilyenkor. Két fontos dolgot kell azonnal megkezdeni: ki kell tapintani a nyaki fő verőeret a légcsőtől jobbra vagy balra, és ha nem pulzál, és a beteg eszméletlen, az újraélesztést azonnal meg kell kezdeni.

Nem kell a beteget sem szájból orrba, sem szájból szájba lélegeztetni!

Sokkal fontosabb, hogy a két kezet egymásra helyezve kb. 100/perc frekvenciával ütemesen nyomkodni kell a szegycsontot. Ennek a nyomásnak olyan erősnek kell lennie, hogy a szegycsont kb. 6 cm-t benyomódjon. Nagyon fontos, hogy engedjük meg a mellkasnak, hogy minden nyomás után pár pillanatra visszatérhessen eredeti helyzetébe, tehát nem kell folyamatosan benyomva tartani (sőt, nem is szabad).

Ezt kell megállás nélkül folytatni, míg a mentők meg nem érkeznek, vagy a beteg tudata és légzése vissza nem tér. Ez fizikailag nem könnyű, ezért jó, ha a segítséget nyújtók pár percenként leváltják egymást a művelet közben.

Ezzel a metódussal a betegek közel fele megmenthető lenne (optimista becslések szerint), míg most a betegek kb. 1%-a éli túl az utcán, parkban vagy otthon elszenvedett hirtelen szívhalált.
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!