A perifériás érbetegségek (érszűkület) hazánkban is több százezer embert érintenek, melynek során az elégtelen vérellátás következtében járáskor, de súlyosabb esetben már nyugalomban is, kellemetlen lábfájdalom alakulhat ki. Korábbi vizsgálatok már évekkel ezelőtt megállapították, hogy egyértelmű kapcsolat van az érszűkület kialakulása és az alacsony antioxidáns bevitel között. 

A káros szabad gyökök vagy reaktív oxigén molekulák hozzákötődnek a sejtekhez és kárt tesznek azok normál működésében (oxidatív stressz elmélet). 

A nyugati országok lakosságának kb. ¼-e szenved magas vérnyomás betegségben. Az antioxidánsok ereje abban rejlik, hogy tisztítják az erek belső falát és segítenek megakadályozni az elzáródást okozó plakkok felépülését. Az érfal belső sejtjei átalakulnak ezen folyamat közben, pl. endothel sejtből akár egy másik sejttípussá is. Ezért még pár éve lazán kiírhatta magát valaki a tudományos életből, de mára már világossá vált, hogy minden sejtünk szövettani típustól függetlenül, rendelkezik az egész test összes sejtjének a genetikai információjával. Az, hogy egy adott sejtből pl. izomsejt vagy csontsejt lesz, kizárólag attól függ, hogy mely gének vannak kikapcsolva a sejtben, illetve mely gének működhetnek szabadon. Ma már sok kutató labor képes arra, hogy pl. egy szívizom sejtből akár csontsejtet készítsen bizonyos gének bekapcsolásával, illetve elnémításával.

Érelmeszesedés során az érfalban hasonló események játszódnak le. Az ér fal ugyanis élő sejtekből áll, nem olyan, mint pl. egy csatornacső. Ezért mindenféle érpucoló eljárás (itt nem a beültethető stentekre gondolok) finoman szólva is megkérdőjelezhető. Az antioxidánsok egy része azonban az oxidatív stressz közömbösítésén kívül képes arra, hogy megakadályozza bizonyos gének bekapcsolását, melynek eredményeképpen az érfalban megindul a sejtszintű átrendeződés. Sőt, valószínű, hogy ez a hatás sokkal meghatározóbb, mint a közvetlen antioxidáns hatás.  

A szív és érrendszerre gyakorolt kedvező hatásai mellett az alábbi jótékony tulajdonságok jellemzik az antioxidánsokat:

-    javítják az anyagcserét
-    csökkentik a gyulladásokat
-    lassítják az öregedést
-    a rák megelőzésében is szerepük lehet

A fentiek értelmében itt válik értelmezhetővé ez a hatás is. A ráksejt is egy valaha normális sejtből alakult ki, pontosan úgy, hogy bizonyos gének a sejtben valamilyen külső hatás révén kikapcsolódnak, illetve más gének pedig bekapcsolódnak. Az eredmény egy megváltozott viselkedésű, korlátlanul szaporodó sejt lesz. Ma még a terápiás erőfeszítések arra irányulnak, hogy ezeket a megváltozott sejteket valamilyen módon elpusztítsuk. De már teljes erővel folynak azok a kutatások, amik azt célozzák, hogy bizonyos génszakaszok kikapcsolásával, illetve más gének bekapcsolásával visszafordítsák a sejten belül ezt a folyamatot. Ez lesz majd a rákbetegségek oki terápiája.

A jelenség természetéből fakadóan jól érzékelhető, hogy ez a kezelés mindig személyre szabott lesz, hiszen egy példával: a Pitagorasz-tétel is többféle úton bizonyítható, ennek analógiáján belátható, hogy  eltérő gének ki- és bekapcsolása is egyaránt eredményezhet egyazon fajta rákbetegséget. 

A legjobban úgy tudjuk biztosítani szervezetünk számára a szükséges antioxidánsokat, hogy egészségesen táplálkozunk, E-, C-vitaminban, szelénben és béta-karotinban gazdag táplálékokat fogyasztunk. 

Javasolt táplálékok

Zöldségek: spenót, kelkáposzta, brokkoli, articsóka
Gyümölcsök: cseresznye, meggy, alma, áfonya, eper, málna, tőzegáfonya, gránátalma, szilva, szőlő
Hüvelyesek: fekete bab, vesebab
Magvak: pekándió, mandula, dió

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!