Még az antibiotikum éra előtt, a streptococcus fertőzések után (pl. mandulagyulladás, skarlát - ez is streptococcus fertőzés, csak ilyenkor a törzs egy eritrogén toxint is termel, ami felelős a bőrkiütésekért) nagyon gyakran írtak le idegrendszeri szövődményeket is (vitustánc, Szent Vitus tánca vagy chorea minor).

Az ilyen betegeknél hónapokig tartó kényszermozgások, nyugtalanság, remegés lépett fel, ami szerencsére mindig nyomtalanul meggyógyult.

Ma a már nagyon ritka a teljesen kezeletlen streptococcus infekció, de annál gyakoribb a csak felében, harmadában megfelelően kezelt beteg. Hova lett a központi idegrendszeri szövődmény? Az NIMH (National Institute of Mental Health) kutatóit is ez a kérdés érdekelte.

Arra a megállapításra jutottak, hogy a streptococcus fertőzés egy ál autoimmun  reakciót vált ki (pseudo autoimmun reakció).

Ennek lényege az, hogy a sterptococcusnak vannak olyan antigénjei, amik nagyon hasonlítanak az agy sejtjeiben, azok sejthártyájában meglévő molekulákhoz (ez az ősi baktérium oly régen él velünk, hogy szinte mindent tud rólunk). Az immunválasz beindul a kórokozó ellen és a molekuláris mimikri segítségével ezt ideig-óráig túlélheti.

Az antitestek tehát reakcióba lépnek az emberi agyszövettel is és ennek következtében jelentkezhetnek a tüneteket.

Csakhogy ezek már a részlegesen sikeres antibiotikus kezelés következtében nem a típusos formában mutatkoznak. Többnyire tikkelni kezd a gyermek, nyugtalanná, szorongóvá, olykor agresszívvá válik, iskolai teljesítménye látványosan romlik.
 
A pedagógusok pedig szorgosan írogatják be az intőket, kapja a rossz jegyeket, amit otthon a szülők persze nem vesznek jó néven és ez megint a gyermeken csattan. Szegény gyerek két tűz közé kerül (elégedetlen szülő, elégedetlen pedagógus), ami csak tovább ront a helyzetén.

Pedig egy garat leoltás vagy egy AST  titer meghatározása a vérből (anti streptolizin titer) a helyes irányba fordíthatná a figyelmünket. Mentális és fizikai teljesítménye is romlik (a tornaórán lusta, nem teljesít),  így hetente garantáltan több kudarcélményre számíthat. A kis kamasz azt éli meg, hogy ő fizikailag, szellemileg egy nulla („Remek” perspektíva egy gyermek számára).
 
Szóval kedves szülők, kedves pedagógusok, ha ilyesmit észlelnek, nem biztos, hogy a gyermek drogozik, talán csak átsiklottunk egy elhúzódó köhögés vagy egy torokgyulladás felett, és utána mindent megtettünk, hogy az állapota véletlenül se javulhasson.

A megoldás az odafigyelés, a több türelem, az elvárás centrikus attitűd mérséklése mind az iskola, mind a szülők részéről (a gyermek nem a mi megvalósulatlan vágyaink letéteményese!), megfelelő ideig tartó antibiotikus kezelés (teljes tünetmenetesség, alacsony AST titer), majd a fokozatos terhelés és nem túlterhelés. Figyeljünk, ha klinikai állapotában visszaesés mutatkozik (újabb fertőzés). 

Idegrendszerre ható gyógyszerre ritkán van csak szükség és akkor is csak igen kis dózisban. Szóval Szent Vitus tánca nem tűnt el, csak átalakult.

Felnőttek! Ti sem vagytok biztonságban! A sok pánikbetegség mögött is gyakran ez a kórkép húzódik meg.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!