Ha megtekintünk egy román kori templomot (nem sok van már hazánkban), akkor a kopott freskók egész történeteket mesélnek el a Biblia valamely részletéből. A képek, szobrok kézmozdulatai testtartásai mind-mind szimbolikusak voltak, az akkori emberek számára komoly jelentéssel bírtak.

A ma embere ezt a szimbolikus nyelvet elfelejtette, a képeket nézzük, de hogy mit üzent a festő, szobrász, azt ma néhány szakértőn kívül nagyon kevesen értik. Ugyan így volt ez a gyógynövényekkel is. Furcsa, de igaz. A középkorban, főleg annak korai időszakaiban, alig volt orvos az országban. Jó, ha a Magyar Királyság területén 20 orvos doktor dolgozott, közülük is legalább három a királyi udvarban.

Az emberek a füves asszonyokhoz, füves emberekhez és a gyógyító szerzetesekhez fordultak, ha megbetegedtek, és ők végezték a gyógyítás nehéz munkáját. yphever.jpg

A különböző gyógyfüvek, teák, tinktúrák hatásairól az egyszerű embereknek fogalmuk sem volt. A gyógyító emberek tudása is addig terjedt, hogy tudták, mi való lázra, sebre, hasmenésre, hányásra, fejfájásra, bőrsebekre, stb.

De az átlagos írni és olvasni nem tudó emberek számára kialakították a gyógynövények szimbolikus nyelvét, ami mindenki számára érthetővé tette, hogy miért ezt vagy azt a tea keveréket kapja a gyógyítótól.
 

Nézzük meg, hogy napjaink legkorszerűbbnek tartható gyógynövény keveréke (Young pHorever), hogy hangzik ezen a szimbolikus nyelven.

 


Citromfű: barátság, boldogság, zsálya: dicsőség és halhatatlanság, fodormenta: okosság és tiszta elme, kakukkfű: bátorság, megbízhatóság, Istenben való szilárd hit, rozmaring: szép szerelem, szeder: látni a jövőt, kelkáposzta: hajnali fény, csipkebogyó (rózsa): titok, rejtély, sub rosa – titokban, torma: „a rossz mindég csak rossz lesz, úgy a jó is mindég jó”, zsálya: áldás, áfonya: bánat űző, szilfa: élő támasza szőlőnek, embernek, fehér fűz: a Holdvarázslat fája, búzafű: termékenység, árpafű: ember megmentője, zab: biztonság, „ki zabot vet, zabot arat” és így tovább.

Így mindenki számára érthető volt, hogy miért ezeket a keverékeket alkalmazta a füves ember, asszony, szerzetes, és bátran fogyasztották. Kár, hogy ezt a nyelvet sem beszéljük már, és helyette vitaminok, flavonoidok, resveratrol, klorofill, szaponinok, poliszacharidok, stb. kifejezések váltották fel őket, amik az emberek 98%-ának nem mondanak semmit, de minden ezzel foglalkozó tanulmányt élvezhetetlenné tesznek a nem szakember számára.

 

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!