A mangót az alternatív gyógyítók évszázadok óta használják orvosságként A-, C- és D-vitamin, valamint béta karotin tartalma miatt. Az unani gyógyászatban toxinok eltávolítására, vérszegénység kezelésére és az idegrendszer gyógyítására használják. Az ayurvédikus orvoslásban szárított virágával kezelik a hasmenést, vérhast és húgyúti fertőzéseket. 

A mangó levele, magja, gyökere, kérge, valamint a gyümölcs mind-mind tartalmaz egészséges tápanyagokat, különösen fenolos savakat és flavonoidokat, mint a mangiferin. A mangó továbbá nagyon gazdag antioxidánsokban.

Míg a gyümölcs magas vastartalma a vérszegénység kezelésében hatásos, pépként arcápoló termékek népszerű adaléka, pórustisztító és pattanásmegelőző hatása miatt.

Kutatások bizonyítják, hogy a mangiferin javíthatja a szív működését. A mangófa ezen tápanyaga csökkenti a vér cukor- és lipid szintjét. A mangiferin továbbá enyhe vízhajtó hatású. Arra is van némi bizonyíték, hogy bizonyos rákos megbetegedések esetén megakadályozza a tumor növekedését. 

A mangófa a kesudió rokona. Tudományos neve Magifera indica és a szömörcefélék családjába tartozik. A mangó Indiában, Burmában és Kelet-Ázsiában őshonos, de napjainkban már a legtöbb trópusi régióban megtalálható. A gyümölcs mérete régiónként változhat, lehet szilva nagyságú vagy akár két kilós is. Formájában is változatos, lehet kerek, ovális, szív alakú, hosszú és vékony vagy vese alakú; színben pedig piros, sárga vagy zöld. 

A mangó nevét az Indiába látogató portugáloktól kapta, akik az 1700-as években magukkal vitték Brazíliába, ahonnan Dél-Amerika egész nyugati felén elterjedt. Vallástörténeti jelentősége is van, Buddha mangó ligetet kapott, hogy nyugalomra találjon annak árnyékában. 

 

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!