Sokat tudunk róla és mégis olyan keveset. Európába Kolumbusz Kristóf hozta, de nem a Santa Marián, mert az elsüllyedt a hosszú úton, hanem egyik kísérő hajóján. Olcsó borspótlónak szánták, de hamar kiderült, azért annál sokkal több. Napjainkban már kb. kétezer fajtáját ismerjük. A csípősségét a kapszaicinnek köszönheti. Ez a paprika középső részétől egészen a csutkájáig egyre növekvő koncentrációban van jelen.

A csípősség meghatározásához a Scoville-skálát használjuk. Ennek lényege, hogy cukorszirupban keverik el a paprika különböző hígításait, és addig hígítják, amíg érezhető a paprika csípőssége. A skála 0-tól egészen 350 ezerig tart. 

Az édes paprikákat 0 és 100 közé teszik, míg a Habanero értéke 350 ezer is lehet, de inkább közelebb van a 100 ezerhez. Az észak-indiai Naga Jolokia alighanem az egyik csúcstartó, de mi sem szégyenkezhetünk a  cseresznye paprikáinkkal.

A meleget és a napot szereti, ezért nálunk Kalocsa és Szeged környéke a legjobb termőhely. Hagyják pirosra érni, majd leszedik és megszárítják. Ezt követően paprikamalomban finom porrá őrlik a magjaival együtt! Itt van az a különbség, ami a magyar paprikát a többi fölé emeli. Meleg máshol is van, de ahhoz gyakran társul párás levegő, ami kedvez a mikroszkopikus gombák elszaporodásának a száradó növényben. Ez nagyon káros. A magyar paprikában azonban ezek a gombák sokkal kisebb mennyiségben fordulnak elő, mint pl. a spanyol, a dél-amerikai, stb. paprikákban.

A mi piros paprikánk sokkal tisztább, mint az agyon sztárolt chili. Ez utóbbit ugyanis úgy készítik, hogy a megőrölt paprikát liszttel keverik össze és kemény tésztát készítenek belőle, amit újra megszárítanak, majd ezt a tésztát ismét megőrlik. A chili tehát tésztás paprika.

A paprika azonban kiemelkedő C-vitamin forrás is. Nobel-díjas tudósunk, Szent-Györgyi Albert nem szerette a paprikát. C vitaminja, amit akkor ő még hexuronsavnak nevezett, csak néhány mg volt, amit kísérleti állatok mellékveséjéből kristályosított ki (az állatok többsége képes a C-vitamin szintézisére, de a tengeri malac és az ember nem).
  
Egy uzsonna alkalmával, nem ette meg a paprikát, azzal az ürüggyel, hogy leviszi a laborjába megvizsgálni. Megdöbbenésére a C-vitamin valóságos kincses tárát találta meg benne (de jó lenne, ha mindenkit Nobel-díjhoz juttatna egy általa nem kedvelt zöldség vagy gyümölcs).

Nemsokára már kiló számra rendelkezett az addig ritka kincsként számon tartott hexuron savval.
 
Minél zöldebb a paprika, annál magasabb a C-vitamin tartalma. Egy zöld paprikában 250 mg C-vitamin is lehet, míg a sárga húsú paprikában „csak” 70mg. Ezzel persze valamennyi déli gyümölcsöt maga mögé utasít.

Szép színeit a benne lévő luteinnek és a zeaxantinnak köszönheti.

Ha a csípős paprika fogyasztását nem visszük túlzásba, jótékony hatásait élvezhetjük. Csökkenti a vérnyomást, javítja az étvágyat, elősegíti a jó emésztést. Ha a kapszaicint kenőcsbe keverjük, akkor a cukorbetegség okozta neuropátia legjobb ellenszereként a lábakat talptól a térdig bekenve csökkennek a fájdalmak, a bizsergések, feszülések a lábainkban.

A fájós ízületeket is ezzel célszerű napjában kétszer vékonyan bekenni.

Az övsömör sokszor alig tűrhető fájdalmait is hatékonyan csökkenti.  A paprika és a magyar konyha elválaszthatatlanok. Pedig nálunk csak háromszáz éve ismerik. Új hazát talált itt, mint ahogy a citrom esetében is ez történt (őshazája India, de mára Olaszország vált az otthonává).

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!