A zöld kamutfű és az árpafű

Ezeknek az ősi gabonaféléknek a kalásztengelye törékeny, ami kedvez a növény szaporodásának, de nem kedvez a földművelő embernek, mivel a magok szétszóródnak. Ezért törekedett az ember már évezredekkel ezelőtt is a szilárd kalászú búzafélék kiválasztására, nemesítésére.

Ezek az ősi búzafajok nagyon kemény maghéjúak, megőrölni őket nem lehet, ezért tűzön megpörkölve, darává őrölve fogyasztották kásaként és nem kenyér formájában.

Az ősi pörkölő gödrök megtalálhatók a legősibb települések legmélyebb rétegeiben (Jerikó, Mureibit, Mohendzso Daro, Chatal Hüyük).

Egyiptomban azonban 5-6 ezer évvel ezelőtt már meg tudták őrölni a búzát, így kenyérként is fogyaszthatták, mivel addigra már a szilárd szárú, puhább maghéjjal rendelkező hatsoros búzafű, a zöld kamutfű felváltotta a korábbi, vad fajtákat.



Gyöktörzse kiváló görcsoldó és vizelethajtó, borogatásként gyulladáscsökkentő hatású. Kalásza szilárd, magja bőségesen tartalmaz cinket, magnéziumot, B1, B2 és B6 vitaminokat, valamint E vitamint. Ellenálló fajta, semmiféle permetezést nem igényel. Nyílván ezért is része a SuperGreens italkeveréknek az árpafűvel együtt.

A kétsoros árpából kb. 8 ezer évvel ezelőtt megjelent a tömött kalászú, hatsoros árpa (kb. akkor, amikor a hatsoros búzafű is megjelent).

Az árpafű nyomelemekben (réz, mangán, szelén, cink) igen gazdag, de emellett gazdag kálium, kalcium, vas és magnéziumforrás is.

Folsavat, B1, B2, B6 és C vitamint, valamint E vitamint tartalmaz. A civilizáció hajnalán alapvető táplálék volt mindkét gabonafajta, hiszen a hús abban az időben még ritka csemegének számított, viszont ezekre a vitaminokra, nyomelemekre, sókra akkor is éppen úgy szüksége volt az embereknek, mint manapság. Nyugodtan kimondhatjuk: az emberi civilizáció ezen a két gabonafélén alapult. Elég jól beváltak!

Webáruház: https://webshop.drtihanyi.hu/