Lúgosítás | dr. Tihanyi

Csipkebogyó

A csipkebogyó vagy hecsedli a vadrózsa termése, melynek jellegzetes pirosas-narancssárgás színe van. Felhasználása meglehetősen széleskörű, gyógyteát, lekvárt, szörpöt és bort is készítenek belőle, de vannak, akik nyersen fogyasztják gyümölcshúsát.

Zeller

A zeller rendkívül értékes gyógy-, és fűszernövényünk, mely a Föld számos országában örvend hatalmas népszerűségnek. Levele és gumója jellegzetes ízű és illatú, B1, B2, C-vitamint, foszfort és élelmi rostokat tartalmaz.

Kakukkfű

A kakukkfű ősi gyógynövényünk, melyet számos ételünk ízesítésére használunk, jellegzetes aromája, markáns íze miatt. Az ókori Egyiptomban a balzsamozás során használták, az ókori görögök pedig fürdőikben és templomaikban (füstölőkben) alkalmazták a kakukkfüvet, úgy gondolták, hogy a kakukkfű a bátorság forrása. A rómaiaknak köszönhető, hogy Európában is elterjedt a növény, melyet ők a szobáik tisztítására, sajtok és likőrök ízesítésére használtak.

Papaya, az angyalok gyümölcse

A papaya finom, édes íze, pézsmaillata, lágy, vajszerű állaga miatt méltán érdemelte ki Kolumbusz Kristóftól az „angyalok gyümölcse” elnevezést. Gömbölyű, vagy körte alakú gyümölcse akár 50 cm-re is megnőhet, de a boltokban található papaya ennél általában kisebb, kb. 15-20 cm. Színe narancssárgás, citromsárga vagy rózsaszín árnyalatokkal.

Okra gyümölcs

Az okra, mely a mályvafélék közé tartozik, egy zöld, elágazó szárú növény, mely kb. fél-egy méter magasra nő meg. Ősi növénynek számít, mivel Egyiptomban már kb. 4000 éve is termesztették, fejlett világunkban azonban csak az utóbbi évtizedekben vált népszerűvé.

Búzafű, búzafűlé

Búzafű alatt a fiatal, zsenge, zöld búza növényt értjük, amit még az előtt betakarítanak, hogy a magok kifejlődnének és a növény sárgásbarnává színeződne. A búzafüvet általában dzsúsz formájában fogyasztjuk, ami tulajdonképpen a búzafű préselésével készíthető el.